Trekkerként nem volt számomra egyszerű feladat, de a jeles évforduló alkalmából igyekeztem elfogulatlan megemlékezést írni Gene Roddenberryről, aki hetven életéve alatt sok kalandot élt át, szakmai sikereket és kudarcokat, írótársai elismerését és gúnyolódását. Aki kivételes empátiája ellenére csapodár életet élt, de reményteli jövőképétől máig nem tudunk szabadulni.

„Ez az emberiség nagy kalandjának csak a kezdete.” (1986)

Eugene Wesley Roddenberry 1921. augusztus 19-én látott napvilágot El Pasóban, Texas állam legnyugatibb pontján. Édesanyja Caroline Roddenberry, édesapja Eugene Edward Roddenberry – ahogyan ő nevezte, egy „nagyképű texasi” –, az első világháború veteránja volt, rendőr. Gene felnézett rá, a jövővel kapcsolatos ábrándozást is tőle örökölte. Apja a háború idején Európában járva annyira hasonló jövőképet festett le a hallgatóságának, hogy később, amikor elkezdték sugározni Star Treket, Gene-t hitték a saját apjának, ugyanazok az emberek ismerősként beszéltek vele.

Még csak két éves volt, amikor a család Los Angelesbe költözött. Kriminológusnak tanult a főiskolán, itt ismerkedett meg első feleségével is, Eileen Anita Rexroattal. Két lányuk született, Dawn Alison és Darleen Anita Roddenberry. Mindketten szerepeltek statisztaként az Original Series "Miri" c. epizódjában – Dawn 13, Darleen 18 évesen –, akárcsak William Shatner legidősebb lánya, Leslie Carol, aki 8 éves volt ekkor.

Főiskolás évek

Gene húsz évesen sikeresen részt vett egy polgári pilótaképzési programban és hadnagyi rangot szerzett a légierőnél. A repüléssel töltött évek alatt bejárta az egész világot, sokmindent látott, jót és rosszat egyaránt. Ebben az időben alakulhatott ki benne az emberek iránti együttérzés, melyet munkásságában viszontlátunk. Három repülőbalesete is volt, az utolsó, legsúlyosabb Szíriában történt vele a Pan Am pilótájaként, ő volt az egyik túlélő - ezután nem repült többet.

1948-ban őrmester lett a rendőrségnél. Szabadidejében TV-sorozatokat nézett, melyek igen népszerűek voltak az ’50-es évek Amerikájában. Ekkor kapott kedvet epizódok írásához, mert amit látott, azokat nem tartotta elég jónak. Számos sorozathoz írt forgatókönyvet, a Have Gun – Will Travel western-sorozat jelentette az áttörést, amikor az egyik általa írt epizód elnyerte a Writer's Guild of America díjat legjobb tévéjáték kategóriában. „Nagyobb dolgokról írt, mint bárki, akit ismertem a sorozatírók között. Filozófus volt, az emberi sorsról irt” – tartotta róla akkoriban írótársa, Christopher Knopf. 1963-64-ben vetítették a The Lieutenant c. sorozatot a tengerészgyalogságról, melyet már teljes egészében ő jegyzett. Itt ismerte meg többek között Leonard Nimoyt, de játszott a két szezonban Ricardo Montalbán, Nichelle Nichols, Walter Koenig, és szerepet kapott Majel Barrett is, akivel ekkor már flörtölt és később második felesége lett.

1961-ben egy tévéreklámban

„Ha az ember túl akar élni, meg kell tanulnia élvezni az emberek és a kultúrák közötti alapvető különbségeket. Meg fogjuk tanulni, hogy az elképzelések és a hozzáállásbeli különbségek az élet izgalmas változatosságának örömteli részét képezik, nem olyat, amitől félni kell.” (1971)

Sikeres sorozatíróként többször próbált saját sorozatot indítani, köztük sci-fi témájút is. A Star Trek, mint „űrwestern” ötletével sikeresen házalt a NBC-nél, a bemutató részt azonban túl intellektuálisnak találták a stúdiónál, hogy adásba kerüljön. Végül egy újabb epizóddal és William Shatner hősies Kirk kapitányával az élen 1966. szeptemberében hivatalosan is elindult a sorozat, mely mára több, mint 800 epizódot és 13 mozifilmet, rajongói filmeket, dokumentumfilmek sorozatát, regényeket, képregényeket, magazinokat és világszerte trekkie találkozókat termelt ki. Akkoriban az űrprogram épp elkezdődött, és megjelent egy ember egy látomással, hogy mi lehet odakint. Az íróknak volt mondanivalójuk a zűrös évtizedben, amit a sci-fi mögé rejtve el is mondtak. Közismert, hogy a Trek mennyire megelőzte korát, de érdemes összeszedni, hogy női kapitányhelyettest (nadrágban!), űrlény (később kiderült, hogy ráadásul félvér!) tudományos főtisztet, afroamerikai (ráadásul női!) kommunikációs főtisztet szerepeltetett a sorozatban, akit a fehér kapitány egyszer meg is csókolt – mindezt a ’60-as években, amikor Martin Luther King még az szegregáció ellen küzdött, mely az életébe került, a nők pedig leginkább háztartásbeliek voltak, nem katonai vezetők.

„A varázslat nem a Star Trekben van, hanem a közönségben.” (1976)

"Számtalan ember írt már űrhajókról, más bolygókról, űrbéli csatákról, de apád mindezt a szereplők szemszögéből írta meg. Ehhez ismerni kell a figurákat, és törődni is kell velük" – mondta róla Stan Lee a Trek Nation c. 2011-es dokumentumfilmben. George Lucas is megszólalt, szerinte a Star Trek nem volt hétköznapi, a sztori miatt működött. Elmondása szerint a Star Wars űropera volt inkabb, a Star Trek pedig intellektuális és rejtélyes. Gene Roddenberry 1966-ban összebarátkozott Isaac Asimovval, aki az új sci-fi sorozatot elmarasztaló publikációja után megértette, hogy a filmes eszközök végesek. Tanácsadással segítette Roddenberry munkáját, maga is „trekker” lett, járt a korai találkozókra. Úgy tartotta, hogy a Star Trek a "legészszerűbb” és „legértelmesebb” a maga nemében, amely „valódi társadalmi problémákkal foglalkozott”, de a sorozatot azért „nem szentelték teljesen a kalandoknak”, és dícsérte a karaktereket, főleg Spockét.

Gene és Majel 1969. augusztus 6-án buddhista szertartás szerint kelt egybe Japánban

A szerencsétlenül kései vetítési idősáv, és a nagyon lelkes, de kis számú, fiatalkorú rajongó nem tudta életben tartani az eredeti sorozatot, mely három év után elfáradt és 1969-ben vége lett. Ekkor vette el Majelt Japánban sintó szertartás szerint (ekkor első feleségével még nem váltak el hivatalosan), egyetlen gyermekük, Eugene Wesley Jr., ismertebb nevén Rod Roddenberry 1974-ben született. A sorozat utáni években nélkülözött a család, költséges volt a válás, az első jogdíjak csak 1983-ban érkeztek, Gene-t a 4,7 millió dolláros adósságot felhalmozó, bukott Star Trekkel azonosították, nem tudott visszatérni a forgatókönyvíráshoz. Végül a Trek mentette meg, 1972-ben kitörő sikerrel zárult az első Star Trek Convention New Yorkban, a csilláron is lógott mintegy 3000 rajongó. Ennek egyik oka az akkoriban világszerte, 48 országban vetített ismétlés volt.

1978-ban a Star Trek: The Motion Picture forgatásán

1976-ban az első NASA űrrepülőgép az Enterprise nevet kapta a rajongók lelkesedése nyomán – a név eredetileg Roddenberrytől származik. Ezután készült négy változó sikerű mozifilm, 1985-ben az első tévés íróként Gene Roddenberry csillagot kapott a hollywoodi Walk of Fame-en. A Writers Guild Executive Council tagja és a Academy of Television Arts and Sciences igazgatója volt, több tiszteletbeli doktori címet szerzett. Sok trekkie találkozóra járt, ahol az általa elképzelt jövőről beszélt az őt istenítő közönségnek, ez egy idő után küldetléstudattá vált benne, hogy ő egyfajta látnok, aki utat mutat. Kapott lehetőséget a sorozat folytatására, a felügyelete alatt elkészült a Star Trek: The Next Generation (1987-1994) koncepciója, melyben még tökéletesebb jövőt vízionált, ahol már feszültség sincs a legénység tagjai között – ez volt a „Roddenberry’s Box”. Emiatt sok konfliktusa volt az írókkal, de a új generációs sorozat óriási siker lett – épp ezért. Ragyogó volt és nagyon pozitív.

"Szeretnék tisztázni valamit. Maguk abban a hitben élnek, hogy ezt a sorozatot maguknak csinálom. Magamnak csinálom. És ha nem tetszik, nézzenek valami mást." (1986)

„Hat mások életére, pedig csak egy TV-sorozat” – fia, Rod jellemezte így a Star Trek jelenséget, miközben próbálta megérteni apját és az ő különös világát, akit 17 évesen veszített el. Gene Roddenberry igazi idealistaként hitt az emberiségben. Elképzelte a faji integrációt a jövőben, az általános jólét érdekében hozott döntéseket, amikor az emberiséget egyesíti a világűr felfedezése és annak felismerése, hogy nem vagyunk egyedül. Optimista látásmódja gondokkal küzdő, esetenként súlyos fogyatékkal élő emberek életébe hozott változást azzal, hogy reményt adott: egyszer, talán két évszázad múlva bárki lehetsz, elfogadnak, az emberiség felülkerekedik az egyenlőtlenségeken. Idegen lények jelenléte erősíti a toleranciát, nem számít a külső, rasszok, vallások közti határok jelentéktelenednek el, a vagyonszerzés értelmetlenné válik. „Olyan, mintha tükörben látnánk a lehetőségeinket” – mondta a sorozatról egy rajongó. „A Star Trek valójában a tudás kereséséről szól. Az alapötlet az, hogy az emberiség nem fél többé az új dolgoktól” – összegzi Rod.

Star Trek találkozón beszél a közönséghez a '70-es évek elején New Yorkban, látni, hogy a földön is ülnek

„Hihetetlen faj vagyunk. Gyermeki teremtmények. Még mindig gonoszul bánunk egymással szerte a világon, ahogy kiskorukban a gyermekek is. De ha egyszer felnövünk, lesz bennünk valami, és sokra visszük, ez biztos.” (1986)

„Gene olyannak látta a világot, amilyen, és nem tetszett neki. Nagyon-nagyon zavarta ót, hogy a világ nem olyan, amilyennek lennie kellene” – mondta róla Nichelle Nichols. Roddenberry saját bevallása szerint már tizenévesen megkérdőjelezte a vallásokat, később humanistának tartotta magát. Sokszor idézett mondata: "a legtöbb ember számára a vallás nem más, mint a rosszul működő agy helyettesítője". Empirikus vezető volt, nem az eszközök működése érdekelte, hanem, hogy hova fejlődhet tovább. A számítógépek kisebbek lesznek, elférnek az asztalon, sőt, táblagépekké válnak. A vezetékes telefont felváltja személyes kommunikációs eszköz, testszkennerek helyettesítik a röntgensugarakat. Tudósok és iparági vezetők generációját inspirálta. NASA-mérnökök, asztronauták, asztrofizikusok vallanak arról, hogy a sorozat hatására választottak szakmát. A Star Trek nézői is „látnokok”, elfogadták a jóslatot. „Olyan, mint egy követendő példa. Azon kell dolgoznunk, hogy ilyen legyen a jövő.” (Seth MacFarlane, Trek Nation)

Interjú a TNG hajójának hídján 1991-ben

Gene Roddenberrynek két élete volt, egy otthoni és egy Star Trek. A Galaxis Nagy Madara - The Great Bird of the Galaxy, ahogy nevezték, 1991. október 24-én halt meg szívinfarktusban, a sorozat 25. évfordulója után nem sokkal, melyen betegen, de még részt vett és beszédet is mondott családja támogatásával. A The Next Generation ötödik szezonja ment és a Unification I-II. dupla epizód forgatása zajlott ekkor, a film legelején rövid felirattal emlékeznek meg róla. Különös színezete a résznek, hogy az eredeti sorozaton és a nagyfilmeken kívül csak itt szerepel Leonard Nimoy, mint Spock.

1994-ben egy marsi krátert neveztek el Roddenberryről, valamint a 4659-es aszteroida is az ő nevét viseli. 2010-ben Rod édesapja örökségére létrehozta a Roddenberry Alapítványt, melynek célja, hogy a befogadás, a sokszínűség és az élet tiszteletére építve elősegítse a társadalmi változásokat és érdemben javítsa az emberek életét szerte a világon.