Találtam egy cuki fotópárt a világhálón keresgélve, melyen percre pontosan 50 év különbséggel készítették el ugyanazt a beállítást ugyanott. Főszereplő: az Enterprise modellje. Kíváncsi voltam és utánaolvastam, mi lett a sorsa a méretes makettnek, mely korának legfejlettebb technológiájával kelt életre a sorozatban.
A fenti képpár Burbank-ben, Californiában készült, a régi verzión balról Vern Sion, Mel Keys és Volmer Jensen látható. Az elsősorban fából, fémlemezből és műanyagból álló 11 lábnyi (3,3 méteres) modellt Jensen vállalkozása, a Production Models Shop építette Richard Datin modellezővel 1964-ben (a fotó az üzlet előtt készült). A sorozat gyártása során számos átalakításon esett át a hajó, végleges formáját 1967 augusztusában érte el a “The Trouble with Tribbles” forgatásának végén. A CGI előtti világban az űrhajó animált csillagokkal és bolygókkal való kombinálása sok hetes fáradságos munkát igényelt. A Star Trek volt az első televíziós sci-fi sorozat, amely rendszeresen alkalmazott bonyolult és költséges optikai nyomtatót a trükkfelvételekhez. Olyan időigényes volt, hogy a műsor öt különböző vizuális effektus céget volt kénytelen alkalmazni a munkaterhelés kezelése érdekében. 1969-ben véget ért a sorozat, az Enterprise ládába került, miután mind a 79 epizódban szerepelt. Csak 1972-ben mutatták be egyszer a Huntington Beach-i Űrhét rendezvényen.
Ezután dobozban volt szétszerelve egészen 1974. március 1-ig, amikor a Paramount Studios a Smithsonian Intézetnek adományozta, így az Los Angelesből a fővárosba, "száraz dokkba" került. Azonban a tárolás alatt a hő, a hideg és a páratartalom megterhelte a hajó szerkezetét, festést és elektromos részeit, így javításra szorult. Az első helyreállítást Matt Jefferies-zel, a csillaghajó egyik tervezőjével és Gene Roddenberry-vel koordinálták, még abban az évben július 29-én készült el. A második helyreállítást tíz évvel később, 1984. augusztus 8. és szeptember 11. között végezték el, a harmadikat 1991-1992 telén.
Időközben, ahogy az 50. évforduló közeledett, több rajongótól is érkeztek fotók a Smithonianban kiállított hajó gyatra állapotáról, melyet sűrű, mély repedések, lepattogzott, elszíneződött festék, hiányzó részletek jellemeztek. 1976 és 1999 között sokat vándorolt a hajómodell a Smithsonianon belül újonnan nyílt Nemzeti Légi- és Űrmúzeum különböző kiállításain szakszerűtlenül fellógatva, mire visszakerült eredeti helyére: megröntgenezték, ekkor derült fény rossz állapotára. Ettől kezdve már soha többé nem akasztották fel, egy speciális üvegtárolóban mutatták be az eredeti, filmben használt állvánnyal együtt. A rajongók állítása szerint az Ed Miarecki által végzett restaurálás olyan részleteket adott hozzá a modellhez 1991-ben, amelyek nem voltak rajta, illetve eltávolított dolgokat, károsítva ezzel az eredeti művet. Kutatásaikat meg is osztották Mike és Denise Okudával, Steve Neill-lel valamint Doug Drexlerrel, akik végül a az évfordulós felújítási projekt eredeti vizuális megjelenésének felelősei lettek.
2014 és 2016 között az Enterprise-t áthelyezték a Emil Buehler Természetvédelmi Laboratóriumba. A Smithsonian 40. és a Star Trek 50. évfordulójára újabb, immár igen körültekintő felújításon esett át, a folyamatokba 2016 elején be is lehetett tekinteni nyílt napon. "Rengeteg időt adtak arra, hogy elidőzzünk a modell felett. Geek mennyországban voltunk" - emlékezett vissza a munka kezdetére Michael Okuda. Sokat segítettek a '60-as évek nagyfelbontású fotói, illetve az, hogy a csészealj tetején még soha nem javítottak festést. Eredetileg a csészealj hőre lágyuló műanyagból készült vákuum technikával, a hídkupola, másodlagos hajótest és a motorburkolatok nyárfából, a gondolák vékony hengerelt fémlemezből, a tartóoszlopok pedig tölgy- vagy diófából készültek a szilárdság miatt. A tudósokból, történészekből, kutatókból, filmes szakemberekből és művészekből álló csapat 1000 oldalas dokumentáció nyomán kezdett hozzá laboratóriumi körülmények között, mikroszkóppal, spektroszkóppal, szkennerekkel, röntgennel felszerelkezve, megfelelő fényforrásokat, pótlásokat, ragasztót, hibajavító festéket fejlesztve, hogy a végeredmény időtálló legyen - és minél közelebb álljon az eredeti Enterprise-hoz.
A felújítás során fontos volt, hogy a csapat minden tagja egyetértsen a folyamatokban. Érdekesség, hogy még az eredeti alkotóknak is volt némi véleménykülönbségük arról, hogyan kell kinéznie. Matt Jefferies megtervezte a hajó alapformáit Roddenberry jóváhagyásával, de Richard Datin sok érdekes gyakorlati részletért felelt (pl. nagyobb/kisebb hídkupola, alsó villogó fények színei stb). Jefferies volt az, aki hozzá akarta adni a vitatott rácsvonalakat, melyek a részletgazdag fotókon ma is elég jól látszanak, de Datin nem szerette őket túlságosan, ezért gondoskodott róla, hogy csak vékony ceruzavonalakként kerüljenek a modellre (hogy ne látszódjanak a képernyőn), és csak a csészealj részhez.
Az Enterprise 2016. július 1-től a Boeing Milestones of Flight Hall-ban, a Milestones déli előcsarnokában kapott végleges helyet (Smithsonian Institution National Air and Space Museum, Washinton DC) - ahol az egyetlen egyetlen kitalált űrhajó a valóságos repülőgép-ikonok történelmi gyűjteményében. Speciális boxban látható megfelelő, kímélő fényforrásokkal megvilágítva, a páratartalom szabályozásával. Felavatásán részt vett a restaurálást végző team Mike Okudával az élen, Rod Roddenberry valamint Adam Nimoy is. A múzeumot jelenleg megnyitásának 50. évfordulójához közeledve részlegenként felújítják, 2026-ig szakaszosan zárva lesz. Emiatt 2019. október 7-én az Enterprise-t ünnepélyesen elzárták a nyilvánosság elől, de néhány év múlva a megújult környezetben ismét megcsodálhatjuk.
Egy kis ízelítő két rövid videóval a felújításról:
