Ahogy sok magyar fiatalnak (vagyis korombelinek) talán a legismertebb jármű, én is a Voyagerrel találkoztam először, és ragadott magával az egész Star Trek-univerzum. Bejárhattuk a galaxis felfedezetlen részét, habár nekem akkor még az egész galaxis az volt, hiszen a korábbi sorozatokat nem ismertem. Már a hajó neve is utazásra csábít, hiszen a voyage szó jelentése is utazás. Mai bemutatónk alanya ugyanis az NCC-74656 USS Voyager.
Az eddig bemutatott hajók mind az osztályuk első tagjai voltak, azonban a Voyager a második elkészült Intrepid-osztályú jármű, az elsőről nincsenek konkrét adatok, de tartva a Csillagflotta elnevezési szokásait, feltehetőleg a USS Intrepid lehetett az, NCC 74600-as regisztrációs számozással.
A hajóosztály különösebb előzmény, vagy szükséglet nélkül került megépítésre, mint multimissziós tudományos jármű. A Voyager 2371-ben állt szolgálatba, hogy aztán rögtön az első küldetésén hét évre el is tűnjön a térképről, és a Delta-kvadráns egy távoli zugában találja magát. A hajóosztály nagyjából fele akkora, mint egy Galaxy-osztályú hajó, egész pontosan 343 méter hosszú. 15 szintet vehet birtokba a nagyjából 125-140 fős állandó legénység. A hajó fegyverzet szempontjából sem panaszkodhatott, ugyanis 11 fézersugárzó, és 5 torpedókilövő állt a harci konfliktusok lerendezésére. Ritkaságnak számít, sőt, talán kifejezetten szokatlan, hogy a hajóra trikobalt rakétákat is telepítettek, ez a fajta fegyver ugyanis elképesztően pusztító erővel rendelkezett. Nem sokkal azután, hogy a Voyagert a Gondviselő a Delta-kvadránsba juttatta, az állomását ezzel a fegyverrel robbantotta fel Janeway kapitány, melyből csak minimális fémforgács maradt hátra, semmi több. Bár az ilyen töltetek akár a szubteret is meg tudják repeszteni, azonban mégsem minősülnek szubtér-fegyvernek, ezek előállítását és használatát ugyanis tiltja a II. Khitomeri Egyezmény.
Az Intrepid kora legfejlettebb hajójának számított, amíg a később megjelenő Sovereign-osztály el nem happolta ezt a titulust. Bár ezt a címet gyakran ráaggatják az új hajóosztályokra, az Intrepid valóban mérföldkőnek számító újdonságokkal rendelkezik. Ez az első típus, ahol a régóta jól bevált izolineáris csipeket lecserélték az ún. bioneurális gélcsomagokra. Az izolineáris csipek szolgálnak az adattovábbításra a hajón belül, illetve kiegészítik a fő számítógép számítókapacitását. A bioneurális hálózat ugyanerre képes, csak a csipekhez képest sokkal nagyobb sebességgel, illetve, mint minden szerves élőlény, képes az alapvető logikára, és egy bonyolultabb művelet végeredményt előre megbecsüli, minthogy az összes lehetséges variációt kiszámolja. Emiatt azonban a hajó is képes a „megfázásra”, vagy vírusok összeszedésére, ahogy nem is egy epizódban láthattuk, de a gélcsomagok felmelegítésével, azaz „lázzal” a fertőzések megszüntethetők. Elképesztően gyors számítógép-magja 10 és 1790 Kelvin fok között képes működni.
A Voyager hídja
A TNG 7. évad 9. részében kiderült, hogy a mindennapi térhajtás használata idővel károsítja a téridő-szövetét, így elrendelték, hogy minden föderációs hajónak ötös fokozat lehet a maximális sebessége, melyet csak vészhelyzet esetén növelhet. A probléma az volt ezzel, hogy a készítők végül nem törődtek különösebben a saját maguk által állított gáttal, és rendre láthattuk a DS9-ban és a Voyagerben is, hogy ötös fokozat feletti sebességgel utaznak. Azonban a Voyager első évadjához (hivatalosan ki nem) adott Technikai Útmutatójában magyarázatot is kaptunk erre a készítőktől.
A Voyager térhajtás közben
Jól látható, hogy térhajtás közben a hajó hajtóműgondolái nagyjából harminc fokos szöget zárnak be a hajótesttel, míg térhajtás alatti sebességen haladva a gondolák vízszintesen, a testtel egyvonalban állnak. Az Intrepid-osztályú hajók használtak először ún. variálható geometriájú szubtérgondolát, mely az ötösnél nagyobb sebességfokozaton sem roncsolta a téridő szövetét. Később ezt minden csillaghajón alkalmazták, annak ellenére, hogy nem mindegyiken mozgott a gondola (lásd pl: Enterprise-E, vagy épp a USS Prometheus). (Bár ez a tény a mai napig vitatott, ugyanis a Voyager utolsó előtti részében a Hierarchia elrabolja Janewayt, és a reaktormagot követelik érte cserébe, éppen arra hivatkozva, hogy a használatuk rombolja a szubteret. Miután ez a főtisztek tudomására jut, egyik sem jelzi egy szóval sem a Hierarchia felé, hogy ez a fajta hajtómű már „környezetbarát”. Itt szimplán arról volt szó, hogy a TNG-ben a készítők önmaguk elé állítottak egy akadályt ezzel a szabállyal, melyet nem gondoltak teljesen végig, hogy hosszútávon nem lesz hasznára a jövőbeni sorozatoknak, ezért szépen a szőnyeg alá lett söpörve az egész koncepció. A kánon azonban mégis úgy tartja, hogy az újabb hajtóművek már nem roncsolják a téridő-szövetet. )
Michael Okuda a Voyager modelljén dolgozik - a hajónak később CGI-változata is készült
Erre szükség is volt, hiszen az Intrepid-osztályú hajók általános utazási sebessége a hatos fokozat, legnagyobb fenntartható sebessége a 9.2-es fokozat, és elérhető maximális sebessége 9.975-ös fokozat, melyet legfeljebb 12 órán át tud tartani. A Voyager 9-es típusú térhajtóművet kapott, melyet annyira gazdaságosan is lehetett üzemeltetni, hogy akár három évig kibírta üzemanyag-feltöltés nélkül. Szükség esetén a hajó landolni is tudott egy bolygófelszínen, melyet több ízben is láthattunk képernyőn.
Amit viszont nem láttunk, hogy az Intrepid-osztályú hajóknak kettő hajtómű magja (pontosabban anyag-antianyag reakciókamrája) van, ahogy az alanti képen is bekarikáztam (ennek a létjogosultsága szintén megkérdőjelezhető, hiszen abban a két részben, amikor kilövik a fő reaktormagot, mindkétszer elsődleges feladatnak tartották visszaszerezni azt. Ha tényleg van egy második reaktor, ami akár tartalékként funkcionál, erre nem feltétlenül lett volna szükség, na persze mivel 70 éves út előtt állt a legénység, így bizonyára fontos volt, hogy ameddig csak lehet, két reaktorral utazzanak).
Doug Drexler, a DS9 veterán művészeti dolgozójának hivatalos rajza a Voyager felépítéséről. Érdemes szentelni pár percet rá, így világos képet kaphatunk, hogy mi hol található a hajón.
A Voyager az első olyan hajó, amire telepítettek Vészhelyzeti Holodoktort. Ez a program 47 orvos szakértelmével bír, és jó szolgálatot is tett a hajón, ugyanis a Voyager első küldetésén a teljes orvosi személyzet életét vesztette, így a legénység csak a hologramtól várhatott segítséget. Ő először egy mogorva és céltudatos személy benyomását keltette, akit nem is érdekelt más, mint hogy elvégezze a kijelölt feladatát, de ahogy a hét éves utazás alatt egyre többet futott a programja, mindinkább kezdett önálló személyiségjegyeket fejleszteni. A Doktor karaktere ment át a legnagyobb személyiség fejlődésen, az utazás végére már kompletten kialakult egyéniséggel rendelkezett, aki akár vészhelyzet esetén a hajó teljes irányítását is át tudta venni, a programjába táplált parancsnoki protokolloknak hála.
Az Aerokomp
Az elsőtől az utolsó részig szinte mindegyikben láthattuk a körvonalát a hajó alján, azonban működés közben egy másodpercet sem töltött képernyőn a Voyager Aerokompja. Az Aerokomp egy közepes hatótávolságú jármű, mely erős hasonlóságot mutat a Danube-osztályú kompokkal, ha a szárnyakat nem számítjuk (ezek szolgáltak raktérként). Mindennel rendelkezik, amivel egy csillaghajó, épp csak kicsiben. Egy apró hajtóműmag adja az energiát (mely legfeljebb 3-as fokozatig tudja gyorsítani a járművet), a pajzsok is erről működnek, adott még négy fézersugárzó és kettő mikrotorpedó-vető. Elsődleges célja a felderítés és bolygók légkörében történő munkavégzés, de akár evakuációhoz is lehetett használni. Külön szerkezeti integritás mezők tartják a helyén bedokkolt állapotban, hogy biztosan tökéletesen illeszkedjen a hajótestbe. Az Aerokompról ez az egyetlen teszt-felvétel maradt fenn, melyet végül nem láthattunk.
Az Aerokomp létjogosultsága teljesen megszűnt (jóllehet, addig se használták), miután az ötödik évad második részében a legénység megépítette a Delta-kompot, amit pont ugyanazokra a célokra használtak, mint amire az Aerokomp is készült. Néhányan belőlük önálló regisztrációs számmal azonban szolgálatba álltak a Föderáció területén, mint külön, autonóm jármű. (Pedzegették rajongók, hogy valójában csak az Aerokomp számára kialakított dokkot láthatjuk a Voyageren, magát a kompot azonban nem kapta meg a Vadvidékre indulás előtt, de ez akkor sem magyarázat arra, hogy a legénység miért nem említett sosem olyasmit a Delta megépítése előtt, hogy „bárcsak itt lenne az Aerokompunk…”, mikor bőven adódtak olyan szituációk addig, amikor a hasznukra lehetett volna.)
A Voyager kényszerleszállása egy alternatív idővonalban
A Star Trek Online-ban kapitányi rangtól irányítható az Intrepid-osztály, aminek rögtön van négy(!) választható variánsa is. A játékban hosszútávú tudományos járműként azonosítják ezt a típust.
Az Intrepid és mindegyik másik alosztálya rendelkezik egy Nadion Detonátor nevű konzollal, mely a következő kilőtt torpedót módosítja. Mikor a torpedó célba ér, a robbanás gerjeszt egy fotonikus lökéshullámot, mely sebzi a környező hajókat. Jó pénzért pedig a Janeway admirális-féle ablatív páncélzatot is megvehetjük.
Az első, és legkorábbi variáns a Bellerophon-osztály, mely nevét az egyetlen másik képernyőn látható Intrepid-osztályú hajóról kapta. A Bellerophon-on (NCC-74705) utazott Ross admirális a Romulus bolygóra, egy, a Dominíum-háborúról tartott konferenciára 2375-ben. Ez a hajóosztály az Intrepid egy általános ráncfelvarrásának tekinthető.
Következő a Pathfinder-osztály, melyet a játék története szerint a Delta-kvadránsba való visszatérésre fejlesztettek ki. A rajta található új technológiákat az addigra teljesen felújított Voyageren tesztelték, mielőtt az 2410-ben visszatért a közel 40 évvel ezelőtti kalandjai színterére, a kapitányi székében Tuvok admirálissal.
A Cochrane-osztály a térhajtómű feltalálójáról, Zephram Cochrane-ről kapta nevét. Különlegessége, hogy a különböző változatok közül ez a legkisebb és legtömzsibb fajta. Elsődlegesen azért került megépítésre, hogy még az Intrepidnél is hosszabb ideig tudjon önfenntartó környezetet biztosítani az akár több éves küldetésekre vezényelt legénysége számára.
Végül a Discovery-osztály, mely a Cochrane és Intrepid-osztályok „szerelemgyereke”. Ez a legfiatalabb a sorban, és egyaránt rendelkezik a Cochrane modern felszerelésével és az Intrepid manőverezhetőségével. A gondolák alatt kísérleti célokkal ún. uszonyokat találunk, mely segíti az egyenletesebb szubtér-mező fenntartását, ezáltal simább utat biztosítva, mind térhajtáson, mind transztér-sebességen egyaránt.
A Pathfinder-osztály
Az Eaglemoss weboldalán is bőven van miből válogatnunk, ha a Voyager-hez kapcsolódó maketteket keresünk, ugyanis hat lehetőségünk is van jelenleg egy hajómodell beszerzésére. Jómagam csak az alap hajóval rendelkezem, azonban az oldalról megvásárolható (lenne, de a cikk írásakor készlethiányos) a sorozat záróepizódjában látott jövőbeli verzió, ablatív páncéllal burkolva, valamint egy speciális, 25 centiméter hosszú modellként is, mely természetesen jóval részletesebben kidolgozott az eredeti, 14 centis modellnél. Ezeken felül kapható még szettben az Excelsiorral és a Defianttal egybecsomagolva, valamint jelenleg egy futó akció keretében egy füst alatt lehet a kisebb modellt, a Voyager méretarányos névtábláját és a „Star Trek: Designing Starships Volume 2” c. könyvet 15% kedvezménnyel bezsákolni. (Ez nem minősül reklámnak :D). Hab a tortán, hogy az Aerokomp is kapott saját megvásárolható makettet.
Nagyon szépen kidolgozott kishajót tudhat magáénak, aki ezt választja megvásárlásra. Sajnos a gondolák nem mozgathatók, de így is jól mutatnak.
Lentről nézve is szívderítő látvány a modell, az Aerokomp körvonalai is gyönyörűen látszódnak. A plexi tartó ugyanolyan instabil, mint a többi modellnél.
És egy apró érdekesség a végére: a variálható geometriájú térgondola ötlete nem volt újkeletű már a Voyager, mint tévésorozat tervezésekor sem. Az alábbi képen egy korai tervezési szakaszban lévő Excelsior-osztályú járművet láthattok, és jól megfigyelhető, hogy a felső szakaszban a gondolák „zárt”, míg az alsó kettőben „nyitott” helyzetben vannak. Ezt a hajót azonban a készítők túlságosan különbözőnek ítélték a Constitution-osztályhoz képest, így ezt a makettet jó pár évre félretették, míg nem a TNG „Újraegyesítés” c. epizód második részében láthattuk egy pillanatra, mikor az Enterprise a roncstemetőben vár.
(A képek a hivatalos Star Trek Wikiről, a Memory Alpháról, valamint az Ex Astris Scientia Star Trek-rajongói oldalról, Doug Drexler rajza az ő egykori saját blogjának archivált változatából származnak, a modellről készült képek pedig sajátok.)
Végezetül egy kis galéria az Intrepid-osztály leghíresebb tagjáról, a USS Voyagerről profi és amatőr rajongók álleejtős ábrázolásában:
... és még egy lenyűgöző rajongói videó: a Star Trek Voyager főcíme (ami ugye gyakorlatilag egy óda ehhez a hajóosztályhoz), brutális, 4K felbontásban:
