Az oldal egyik leglátogatottabb posztja a Hogy kezdjek bele a Star Trekbe? Kézikönyv kezdő trekkereknek. Ez ugyan képbe helyezi az érdeklődőt, de rögtön el is riasztja, ami nem is csoda: hiszen 725 epizódról és 13 filmről beszélünk... De vajon meg kell nézni az összeset? Nem feltétlenül. Választhatunk epizódot az epizódismertetők alapján (amik megtalálhatók a fejlécben, ill. itt oldalt), ahol az összes epizód sztorijának pármondatos összefoglalója megtalálható. Vagy esetleg kezdjük a legjobbakkal! Ebben a vendégposztban a TOS legjobb 10 részét szedi össze a széria egy hozzáértő rajongója.

 Rudolf Daninak ezúton is köszönjük az írást! És itt át is adnám a szót...

Ötven évvel ezelőtt, 1966. szeptember 8-án söpört végig először a világon a Star Trek-láz (mely azóta is töretlenül tart), s e jeles évforduló alkalmából összegyűjtöttük a legendás eredeti széria tíz legkiválóbb epizódját, melyek méltán lopták be magukat rajongók millióinak szívébe és váltak nemcsak a Star Trek-mítosz, de a populáris kultúra mérföldköveivé. Kezdődjék hát az időutazás, következzen tehát a sokak által csak TOS-ként emlegetett széria színe-java, Kirk kapitány, Spock és az Enterprise-legénység többi tagjának legnagyszerűbb és legemlékezetesebb kalandjai. Igyekeztünk nemcsak magas nívójú, de egyben műfajilag is változatos epizódokat összeszedni, így hát az egyik fejezet a hitchcock-i kémfilmek, a másik a klasszicizáló hollywoodi melodrámák világát idézi majd, hogy Melville Moby Dickjének futurisztikus közegbe való átültetéséről ne is beszéljünk.

10. The Devil in the Dark (Rém a sötétben, 1. évad 26. rész, r.: Joseph Pevney)

Az Enterprise segélyhívást kap a Janus VI. bányászkolóniától, melynek lakóit egy rejtélyes idegen lény tizedeli. Kirk és legénysége a kreatúra nyomába ered, hamarosan azonban rájönnek: a szörnynek gondolt idegen valójában nagyon is értelmes, intelligens lény, aki gyermekei (nem szándékos) meggyilkolását bosszulta meg a gonosz betolakodókon. Habár a magyar származású „szörny-imitátor”, Prohászka János által életre keltett, horta névre hallgató szilícium-lény kinézete és mozgása ma már jóval inkább röhejesen, mintsem rémisztően hat, és a papírmasé alagútfalak sem túl meggyőzőek, jelen epizódot bátran sorolhatjuk a széria legjobbjai közé. A Star Trek filozófiájának, a tőlünk különböző életekkel szembeni tolerancia és a „kérdezz, mielőtt lősz” hozzáállás egyik legjobb (és legkevésbé szájbarágós) demonstrációjának lehetünk itt tanúi. A szörnyetegről kiderül, hogy ugyanolyan gondolkodó lény, mint mi magunk, a levadászás helyett pedig a kölcsönös megértés és szövetségkötés a helyes irány - mindez legalább olyan fontos üzenet napjainkban, mint volt fél évszázaddal ezelőtt.

9. The Enterprise Incident (Az Enterprise incidens, 3. évad 4. rész, r.: John Meredyth Lucas)

A Star Trek sosem fukarkodott saját korának politikai és társadalmi allegóriáival, erre jó példa jelen rész, melyet egy az egyben egy, a vietnami háború során elkövetett katonai incidens inspirált. Kirk, Spock és társaik ezúttal kémesdit játszanak, feladatuk egy, a romulánok által kifejlesztett titkos technológia megkaparintása. Ennek érdekében semmitől sem riadnak vissza, Spock először (látszólag) megöli kapitányát, majd (szintén látszólag) szerelemre gyullad a csábos romulán parancsnoknő (Joanne Linville) iránt (itt jegyezném meg, hogy ellenben a miniszoknyás Trek-csajok látványától sokkot kapó hurrogók nézeteivel, az eredeti sorozat nem hogy nem volt szexista, de előremutató módon ábrázolt erős, vezető szerepkörű női karaktereket a képernyőn). A "The Enterprise Incident" a sorozat legjobb hagyományainak ütköztetése a hitchcock-i kémthrillerek világával, ebből pedig nem születhet rossz végeredmény.

8. The Trouble with Tribbles (Szőrös veszedelem, 2. évad 13. rész, r.: Joseph Pevney)

Az eredeti sorozat egyik nagy erénye, hogy számtalan műfajt volt képes sikerrel a sci-fi köntösébe bújtatni – ebbe pedig a fajsúlyos dráma mellett a komédia is beletartozik. A David Gerrold forgatókönyvéből készült "The Trouble with Tribbles" utóbbira példa, egyben talán a Star Trek univerzum egyik legkönnyedebb, legszórakoztatóbb darabja. Az Enterprise legénysége – az állandó hidegháborús analógiához híven – ezúttal egy semleges bolygó kolonializálásáért vetekszik a Klingon Birodalommal: aki előbb képes megművelni, azé lesz a planéta. A gondok akkor kezdődnek, mikor Uhura hadnagy birtokába jut egy apró, szőrgombócra hasonlító állatka, mely nemsokára egy virgonc nyúlnál tízezerszer gyorsabb sebességével kezd szaporodni: a „tribblik” hamarosan nem csak az Enterprise-t lepik el menthetetlenül, de a K-7-es űrállomáson felhalmozott gabonaszállítmányt is elpusztítják. Hamarosan pedig szabotázs gyanúja merül fel. Zseniálisan megírt és előadott komédiáról van szó, melynek örökbecsű jelenetei (a Scotty által kezdeményezett kocsmai verekedés vagy a „tribbli-halomból” előbukkanó Kirk) fél évszázad után mit sem veszítettek bájukból. Az epizód sikerességét pedig semmi sem mutatja jobban, mint hogy három évtizeddel később a Deep Space Nine legendásan zseniális 30. évfordulós epizódja, a "Trials and Tribble-ations" újrajátssza jelen eseményeket: ezúttal Sisko kapitány és emberei találják magukat szemben a „szőrös veszedelemmel”, miközben visszautazva az időben szó szerint összetalálkoznak a klasszikus széria legendás szereplőgárdájával.

7. Amok Time (Szerelmi láz, 2. évad 5. rész, r.: Joseph Pevney)

A neves sci-fi szerző, Theodore Sturgeon által kitalált történetben a vulkániakra hétévente rátörő „párzási láztól” szenvedő Spocknak vissza kell térnie szülőbolygójára, hogy feleségül vegye a szülei által gyermekkorában számára kiszemelt hölgyet. Menyasszonya azonban nem adja ilyen könnyen a bőrét: az ősi szokásoknak megfelelően azt kívánja, vőlegénye élet-halálra menő rituális harcban küzdjön meg érte, ellenfeléül pedig nem mást választ, mint annak legjobb barátját és parancsnokát. Az emlékezetes (és mai szemmel már kicsit vicces) harcjeleneteket, illetve az azokat kísérő zenei témát (Gerald Fried, Stanley Kubrick egykori zeneszerzőjének munkája) a Dexter laboratóriumától A kábelbarátig számtalanszor idézték fel, parodizálták ki a popkultúra elmúlt ötven éve során. Az "Amok Time" fordulópontot jelent a sorozat (és a franchise) történetében, hiszen itt ismerkedünk meg először Spock szülőbolygójával és annak különös, az ősi tradíciók, a spiritualitás és a logika ridegségének kettőségére épülő kultúrájával. A vulkániak világa azóta is rabul ejtette a rajongókat és az alkotókat egyaránt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a számtalan epizód, film, illetve könyv és egyéb történet, mely ezen civilizáció rejtelmeibe kíván beavatni. Plusz pont még Celia Lovsky, Peter Lorre özvegye, aki vaskos osztrák akcentusával a különösség és az arisztokratizmus érdekes kettősségével kelti életre a vulkáni elöljáró, T’Pau figuráját.

6. Mirror, Mirror (Tükröm, tükröm, 2. évad 10. rész, r.: Marc Daniels)

A Jerome Bixby tollából született epizódban Kirknek és három társának nem egy rejtélyes idegen hatalommal, hanem saját legénységük sötét oldalával kell szembenézniük, mikor véletlenül egy párhuzamos univerzumban találják magukat, melyben a gonosz Terrán Birodalom zászlaja alá tartozó ISS Enterprise-on a tisztek egymást öldösik a hatalomért, és ahol kapitányunk küldetése épp egy teljes faj megsemmisítése – amit ha nem teljesít, ő kerül egy gyilkolásra állított fézer rossz oldalára. A "Mirror, Mirror" zseniális alapötletét a megvalósítás csak még kiválóbbá teszi. A színészek lubickolnak saját gonosz inkognitójuk szerepében (a szakállas és roppant cinikussá vált Spock mellett az Uhura kegyeire ácsingózó, biztonsági főnökként parádézó Sulu alakja a legzseniálisabb), a suspense ismét nagyon a helyén van, Kirk pedig az egyik legszenvedélyesebben erotikus kapcsolatába bonyolódik bele (hiszen a tüköruniverzumban a kapitányoknak saját szerető jár a kabinjuk mellé). Mindehhez pedig – nem is Star Trekről lenne szó – a végén egy fontos üzenetet is kapunk, melyet aztán a Deep Space Nine sorozat (sajnos kevésbé jól sikerült) tüköruniverzumos epizódjai cáfolnak meg harminc évvel később.

5. Space Seed (Az alvó oroszlán, 1. évad 23. rész, r.: Marc Daniels)

Az Enterprise egy évszázadok óta az űrben hánykódó teherhajóra bukkan, fedélzetén hetven mélyálomban fekvő férfival és nővel. Vezetőjük hamarosan életre kel és Kirkék vendége lesz a fedélzeten. Azt azonban még nem sejtik, hogy ezen sármos és impozáns férfiú nem más, mint az 1990-es évek („a távoli jövő”…) nagy világégésének egyik hadura, a genetikusan szuperemberré fejlesztett Khan Noonien Singh (Ricardo Montalban). Hősünk természetesen az új évszázadban sem marad tétlen és felsőbbrendű intellektuális, illetve fizikai képességeinek köszönhetően hamar megkísérli az Enterprise megkaparintását. Montalban etalont teremtett nem csupán a Star Trek, de az egész mozgóképes sci-fi műfaj gonosztevőinek ábrázolásában, nem véletlen, hogy a máig legnépszerűbb Star Trek film jelen epizód egyenes ági folytatása, melyben Kirk immár ötvenéves admirálisként kerül szembe ismét a két évtizeddel korábban általa száműzött „alvó oroszlánnal”. A Space Seed izgalmas sztorijának magva természetesen szintén a karakterek dinamikáján múlik, és a sorozat ezúttal sem hagy minket cserben ilyen téren

4. The Doomsday Machine (A végítélet fegyvere, 2. évad 6. rész, r.: Marc Daniels)

Az ifjú Norman Spinrad jegyezte epizód nem más, mint Melville Moby Dick-jének átültetése a futurisztikus kulisszák közé. Ahab kapitány szerepét ezúttal a kiváló karakterszínész, William Windom tolmácsolja: Decker flottaparancsnok teljes legénységét feláldozta egy hatalmas, szó szerint planétákat felfaló ősi űrhajó-gépezet elleni harcban, de még így sem volt képes megállítani „a végítélet fegyverét”. Bosszútól elvakítva átveszi az Enterprise parancsnokságát, de persze ehhez Kirknek is van egy-két szava. Mint a sorozat megannyi remek darabja esetében, ezúttal is legalább annyira az emberi drámán van a hangsúly, mint az űrcsatákon, és emiatt lesz ez a rész is igazi klasszikus. Persze nem feledkezhetünk el a (korhoz képest) kiváló effektekről, a remek feszültségkeltésről és a mondanivalóról sem (hiszen a sorozat készítésének idején egy nukleáris háború még igencsak valós eshetőségnek számított).

3. Journey to Babel (A merénylő, 2. évad 17. rész, r.: Joseph Pevney)

A második évad idejére már teljesen bizonyos volt, hogy a sorozat igazi sztárja nem a gáláns Kirk kapitány, hanem halvérű első tisztje, a logika és az emberi érzelmek között őrlődő, hegyesfülű Mr. Spock. Ennek megfelelően nem sokat várattak magukra azok a történetek, melyekben a fél-vulkáni első tiszt belső világába nyerünk betekintést. Közülük is legjobban sikerült jelen epizód, ahol a rajongók megismerhetik kedvencük szüleit (a rideg, fiától évtizedek óta elhidegült Sarek nagykövetet és feleségét, a nagyon is érzelmes és igazi anyafiguraként fellépő Amandát), akik egy kényes diplomáciai küldetésben járnak az Enterprise fedélzetén. Emellett egy kiváló politikai thrillert láthatunk, ugyanis valaki sorban öldösi a vendégül látott diplomatákat, az Enterprise-t pedig egy rejtélyes űrhajó veszi tűz alá. A "Journey to Babel" is bizonyítja, hogy a sorozat mennyire kiválóan tudta ötvözni a személyes drámát (a jelenet, mikor anyja emlékezteti Spockot arra, osztálytársai miként csúfolták őt félvér mivoltáért gyerekkorában, és ő miként sírt fiával együtt, klasszikus hollywoodi melodrámákat idéző pillanat) az izgalmas, akciódús sci-fivel.

2. Balance of Terror (Nincsenek győztesek, 1. évad 8. rész, r.: Vincent McEveety)

Paul Schneider forgatókönyvíró egyszerű, mégsem magától értetődő alapötletből építkezett: a tengeralattjárós filmek cselekményét ültette át a sci-fi közegébe, az amerikai romboló és a német U-boot szerepét két ellenséges űrhajóra osztva. A két fél macska-egér játékot kénytelen játszani egymással, melyből talán csak a szerencsén múlik, ki kerül ki győztesként (nem véletlen, hogy Nicholas Meyer is ugyaninnen merített ötletet a Khan haragja híres végső csatajelenetéhez). Schneider mindemellett megalkotta a Star Trek univerzum ikonikus gonosztevőit, a romulánokat, akik az elkövetkezendő fél évszázadban gyakran törtek borsot a Föderáció orra alá (legutóbb a J.J. Abrams-féle 2009-es moziban). A "Balance of Terror" kiváló háborús dráma: egyszerre figyeljük Kirköt és legénységét, illetve ellenfeleiket, akiket ugyanúgy kidolgoz, dimenzióval lát el és szimpatikussá tesz a páratlanul intelligens forgatókönyv, mint a „pozitív” hősöket. Emellett olyan témák is előkerülnek, mint a kölcsönös előítéletek jelenléte (a bigott Stiles hadnagy nem nézi jó szemmel, hogy a romulánokra megtévesztésig hasonló fél-vulkáni Spock dolgozik az Enterprise hídján) vagy a parancsnokokat stresszelő élet-halál döntéshelyzetek. A végén természetesen Kirkék kerülnek ki győztesen a harcból, mégis sajnáljuk az ellenfél szimpatikus parancsnokának (Mark Lenard, aki később Spock apjaként bukkant fel a szériában – lásd előző helyezettünket) pusztulását.

1. The City on the Edge of Forever (Város az örökkévalóság peremén, 1. évad 28. rész, r.: Joseph Pevney)

A sorozat ismerői számára nem szolgál meglepetéssel az első helyezett kiléte, hiszen a Harlan Ellison által jegyzett (majd többek közt Gene Roddenberry és D.C. Fontana által elég hosszú küzdelmek árán átírt) időutazós történet nem csupán az eredeti sorozat, de minden idők legjobb Star Trek epizódjaként vonult be a köztudatba. Kirk és Spock egy rejtélyes időkapu segítségével visszautaznak a ’30-as évek Amerikájába, hogy megtalálják az időben elveszett McCoy doktort, és megakadályozzák, hogy tettei katasztrofális következményekkel legyenek a történelem menetére. (SPOILER!) A kapitány végül döntés elé kényszerül: hagyja meghalni szerelmét vagy pedig feláldozza az egész emberiség jövőjét. Az első évad utolsó előtti epizódja nem csak kiváló Star Trek epizód, de minden benne van, ami egy zseniális sci-fihez kell, ráadásul melodrámaként is megállja a helyét, sőt még egy csipetnyi humor is megfér benne (ahogy Kirk elbánik a Spock füleit vizslató rendőrrel, tananyag lehetne a Csillagflotta Akadémián).

Rudolf Dániel

Szerintetek kimaradt valami a listából? Van kedvenc epizódotok, aminek benne kellene lennie a TOP10-ben? Mondjátok el kommentben, ezzel is segítsük a kezdőket!