Alig pár óra van hátra a Discovery premierjéig, ami várhatóan egy új korszakot nyit a a Star Trek-univerzum életében. Arra gondoltam, hosszan tartó elemezgetés és ajnározás (vagy esetleg morgás) helyett inkább visszagondolok arra, hogyan találkoztam a Star Trek-sorozatok első részeivel, és elmesélem, milyenek voltak az első benyomások. Nosztalgiázó, személyes hangulatú poszt következik.
TOS
Természetesen az eredeti sorozat pilotját élőben nem láthattam. Egyrészt ahhoz fiatal vagyok, másrészt ugye errefelé nem igazán lehetett Star Treket látni a tévében. A magyar televízió legfeljebb az Alfa Holdbázisig merészkedett el, de azt meg a szüleim nem engedték... Ennek köszönhetően sajnálatos módon kimaradtam a generációs sokkból, amit a sorozat egyes jelenetei okoztak. Mai szemmel nézve meg már nem üt akkorát, ugye.
A '80-as évek végén hozzánk is bevezették a kábeltévét, amin tucatnyi nyugat-európai tévécsatornát lehetett látni az ehhez nem hozzászokott kelet-közép európai szemeknek (még a reklámokat is csodálkozva néztük). A hozzám hasonló scifi-rajongók bőven válogathattak: ott voltak a Super Channel végtelen Doctor Who- és Power kapitány-ismétlései (bár ezeket sose szerettem igazán), vagy a Sky One-on a Six Million Dollar Man, a Man From Atlantis, a The Incredible Hulk... és persze a Star Trek. A "műélvezetnek" sajnos csak a nyelvtudás hiánya szabott határt, de szerencsére pont ekkoriban kezdtem az iskolában angolul tanulni (igazából spanyolul is, amivel nem sokra jutottam, de Pedro tanárurat most inkább hagyjuk).
Minden sorozat közül hamarosan a Star Trek vált a kedvencemmé (amit minden hétköznap 5-kor adott a Sky One, késő esti ismétléssel), mert egyrészről ott volt egy ismerős arc, a fiatal T.J. Hooker, meg nagyon fura, hegyesfülű barátja, másrészt volt valami lenyűgözően izgalmas abban, hogy minden részben elindultak felfedezni az ismeretlent. És hogy eljussanak oda, ahol még senki nem járt előttük. Bár belegondolva, bárhova mentek, mindig volt már ott valaki.
The Next Generation
A sorozatról sokszori ismétlés után se tudtam lemondani, mert mint kiderült, minden újrázáskor egyre többet értettem belőle. És a papírmasé díszletek se zavartak nagyon, legalábbis ezt gondoltam, de amikor egy reklámban kiszúrtam, hogy hamarosan jön az új sorozat, modern eszközökkel, modern megvalósításban, nagyon belelkesedtem. El se lehetett volna robbantani a tévé elől, amikor a TNG első részét adta a Sky (egyébként a régi sorozat időpontjában). Le voltam döbbenve.
Hú, új Enterprise! Holodeck, ahol szinte bármit lehet! És van egy robotjuk is! Uramég, hogy kerül egy klingon a hídra!? (Először arra gyanakodtam, hogy ez valami trükk, de a legénység olyan tisztelettel kezelte, hogy rájöttem, hogy itt béke van, peace és understanding.) A kopasz kapitányért eleinte nem voltam oda, viszont amikor beszélt, tisztán lehetett érteni amit mond, mert ugye egy Shakespeare-színész, az Shakespeare-színész. Mondjuk elég érdekes, hogy egy francia kapitány miért beszél british-englisht, de bimbózó nyelvtudomásom kedvéért szívesen eltekintettem ennek a kérdésnek a boncolgatásától.
Riker is szimpinek tűnt, bár volt egy fura jelenete a liftben telepatikus ex-barátnőjével (ezt egyből le lehetett venni, ahogy azt is, hogy 10 rész múlva simán összejönnek majd újra, nyilván), aki azt "üzente" neki fejben, hogy "Emlékszel ránk, mi történt Zádiban?" Igazából azt kérdezte: "Remember us, Imzadi?", de az "imzadi"-nak ugye semmi értelme, és simán "Remember us in Zadi?"-nak értettem a kérdést (mentségemre szolgáljon, mint később kiderült, messze nem voltam ezzel egyedül). Ez egyrészt azért fura, mert mi a fene történt Zádiban, amit ilyen alkalmatlan helyen kell kibeszélni, másrészt meg elég durva, ha az ember ex-barátnője ki-be járkál a fejében. (Lásd Riker-arc a képen.)
Az Imzadi-problematikának később Peter David azonos című könyve vetett véget, amikor véglegesen kiderült, hogy ez egy betazoid szó (és ez azt is megmagyarázta, miért nem szerepelt az Országh-féle angol szótárban).
A pilotrész másik nyálcsorgatós aspektusa a hajó hosszú percekig tartó szétválasztása volt a csatában, ez nagyon cool dolognak tűnt. Mit sem tudtam még arról, hogy ezt jó, ha még egyszer láthatjuk majd az egész sorozatban (és akkor le is zuhan majd az egész hóbelevanc). Az viszont érthetetlen volt, hogy amikor újra össze kell kapcsolni a szétválasztott részeket, és Riker vezetésével megcsinálják, miért következik ebből, hogy Riker a legjobb pilóta messze földön-égen (WTF?). Senki nem tesztelte a hajóval az eljárást, amikor megtervezték? Kérdéses, hogy ez biztonságos? A harcihídon egyébként ott van az ekkor még névtelen O'Brien is, és végig olyan képet vág, mint akinek zabszem sem fér a sejhajába.
Na, mindegy, szóval ugrottunk vagy száz évet, ahol időnként ugyanolyan fura gonoszok járkálnak, mint eddig (Q), minden szebb és korszerűbb és az emancipáció is olyan magas fokra ért el, hogy még a férfiak is hordhatnak miniszoknyát...
De hogy mi történt Zádiban...!?
Deep Space Nine
A TNG kitúrta a TOS-t a szokásos hétköznapi időpontjából a Sky One-on, viszont az új sorozatnak új időpont dukált. Vasárnap este hétre rakták, ami azért volt nem szép dolog, mert a Magyar Televízió ekkor sugározta "A Hét" című műsorát, amiből apám kívánt volna tájékozódni a bel- és külpolitikai történésekről, és kevésbé érdekelték a "gyűröttfejűek" heti kavarásai. Szerencsére volt már videónk, így fel tudtam venni az aktuális részeket, és másnap megnézni.
Sisko parancsnok naggyon keménynek nézett ki (tüsifrizurája ellenére is), és úgy tűnt, kis híja van, hogy pofán nem vágja Picard kapitányt. Így még ember nem beszélt kedvenc kapitányommal. Aki egyébként végig fura képet vágott (lehet, hogy csak forró volt a teáscsészéje, de gyanakodtam, hogy ennél azért többről van szó), kétséget sem hagyva a két férfi közötti feszültségről. Igen, Picard borg volt abban a csatában, de azt rég kiheverte már, és minden rendben, senkit nem zavar már... vagy mégis? A furcsaságokat tovább tetézte, hogy Sisko később arról beszélt, azt tanította meg az idegen lényeknek a részben, hogy igen, az emberek számára minden cselekedetnek következménye van, amivel együtt kell élniük.
Ez, és hogy a sorozat egy egyhelyben álló űrállomáson játszódik, előrevetítette, hogy a TNG-től gyökeresen eltérő élményben lesz részünk. De aztán kiderült, hogy lesz egy féregjárat az állomás mellett - szóval nem mi megyünk az ismeretlenbe, hanem az ismeretlen jön majd hozzánk, probléma megoldva. De aztán vagy 6 részen keresztül nem jött onnan SEMMI.
Ez egy kicsit unalmas lesz - gondoltam, és hogy az első rész elején, korábban nem láthatott Wolf 359 lesz a sorozat leglátványosabb jelenete. Lehet, hogy tévedtem.
Voyager
Elvesztek? A galaxis túlsó végében, ahonnan 70 év a hazaút? Nem voltam oda túlságosan a gondolatért. Hiányozni fognak az Alfa-kvadráns megszokott arcai (á, de mindegy, úgyis mindjárt hazamennek majd!). A kazonok a klingonok halvány fénymásolatainak tűntek, az okampa csaj cuki volt, de ha ez egy tényleg rövid életű faj, akkor hogy húzza ki a sorozat végéig? (És vajon mikortól kell neki buszbérlet?) De a maquis legénységi tagokkal biztos lesz majd feszültség! Talán még föl is lázadnak majd Janeway kapitány ellen! (...)
Szóval eleinte nem tetszett az epizód, de amikor kiderült, hogy tényleg a Delta-kvadránsban rekedtek, már le voltam döbbenve. Janeway beszéde a végén hátborzongató volt, ami után már alig vártam a további részeket.
Arra is emlékszem, hogy ezt már nem a tévében láttam. A Sky-csatornák előfizetőssé váltak, és csak kódolva sugároztak. De szerencsére ekkoriban fedeztem fel, hogy van egy angol nyelvű videótéka a Zichy Jenő utcában, ahol idehaza amúgy nem elérhető filmeket is lehetett kölcsönözni, és első látogatásomkor csodálkozó pillantásom mindjárt a Voyager-pilotepizódjára esett. Aztán közben letaláltam a Magyar Star Trek Klubba is, ahol a tagok rendszeresen összegyűltek epizódokat nézni és külföldről szerzett videókazettákat cserélgetni, és időnként vérre menő viták mentek arról, hogy a hajó most homokozólapát alakú, vagy nem. Ja, és a főcím... azt imádtam!
Enterprise
Az Enterprise bemutatója idején már nem kellett kétepizódos videókazettákkal bűvészkedni. Közben elterjedt a szélessávú internet, és egyszerűen le lehetett tölteni a részeket (nyilván nem legálisan, de mindegy). Az történt, hogy a UPN pár nappal a sugárzás előtt műholdon küldte át az epizódokat a helyi csatornáknak, amiket élelmes hackerek elkaptak és feltöltöttek a netre. 350 megabájt volt egy rész, szuper minőségben 700... Később azért szigorítottak a dolgokon (meg közben bejött a HD sugárzás is), de a friss sorozatrészek pár órával a sugárzás után mindig elérhetőek voltak.
Az Enterprise-pilot epizódja nem váltott ki osztatlan lelkesedést a klubban. Egyrészt mindenki azt szerette volna, hogy a Voyager utáni érában folytatódjon a történet, másrészt meg, ha a múltban játszódik, miért ilyen "modern" az űrhajó?
Scott Bakulát mindenki csípte, meg a kutyáját is. A többi főszereplőt kevésbé. Reedet mindenki figyelte: most tényleg olyan, mintha ki lenne húzva a szája?? A doki CGI-mosolya rémisztő volt, T'Pol pedig egyértelműen egy Seven of Nine-klón. És szerencsétlenre olyan szoros ruhát húztak, hogy gyakorlatilag nem tudott normálisan leülni benne a kapitányi székbe.
De ami abszolút kiverte a biztosítékot: az a fertőtlenítős jelenet, amiben Trip és T'Pol alsóneműben és neonfényben egymást kenegetik be egy kenőccsel, hogy megakadályozzák, hogy valamilyen idegen fertőzést hozzanak fel a fedélzetre. A jelenet olyan durván kilógott az epizódból, mintha szoftpornóval szakítanának meg egy tárgyalótermi drámát. El nem tudtam képzelni, hogy ki gondolhatta ezt komolyan.
A furcsa, valószínűsíthetően a jövőből beszélő rejtélyes figura zavarba hozott: úgy nézett ki, mintha mégse teljesen előzmény lenne a sorozat. Arról meg fogalmam sem volt, hogy ekkor még a készítők sem találták ki, hogy mit akarnak kezdeni ezzel. A sorozat ekkoriban már leszállóágban volt, és bár hiába sikerült a negyedik évben olyan sztorikkal előállni, amire egy hozzám hasonlő "öreg" trekker is felkapta a fejét, a korábbi sorozatokhoz képest korán leállították. Így őszinte sajnálatomra (mert azért persze előfordultak jó részek itt-ott), egy ötödik évben már nem hallhattuk a dalt:
"It's been a long road..."
Discovery
És most itt állunk az új sorozat bemutatója előtt. Szinte hihetetlen, hogy mindenféle trükközés, heteken át tartó rendelések, és egyéb kavarások helyett pár órával az amerikai bemutató után simán felkapcsolom a telefonomon a Netflixet, bekapcsolom a tévémen a Chromecastet, és sosem látott minőségben láthatom az új részeket.
Elképesztő! Tánc!
(NocadLee)
Ui.: a cikkben sokat emlegetett VHS-korszakban a legtöbben az ebben a blogposztban szereplő előzetesek alapján figyeltek fel a sorozatokra.
Nektek is vannak hasonló történeteitek? Mit gondoltatok, amikor először találkoztatok az új Star Trek-sorozatok első részeivel? (Esetleg nem is az első volt az "első"?) Írjátok meg kommentben!
