Egy tévésorozattal kezdődött, 1966 szeptemberében. 50 évvel később a Star Trek egy kulturális jelenséggé vált, amelynek népszerűségét 4 spinoff-sorozat, tizenhárom játékfilm, egy animációs sorozat, megszámlálhatatlan számú licensztermék is jelzi. És akkor még nem is beszéltünk a könyvuniverzumról, aminek története majdnem egyidős a franchise-zal, és hasonló sikereket mondhat magáénak.
Jellegzetes Bantam-féle borító
1967-ben, messze azelőtt, hogy a DVD-t vagy a videómagnót feltalálták volna, a Bantam Books szerezte meg a könyvkiadás jogait, hogy kielégíthesse azok igényeit, akik újra át szerették volna élni a tévében látott kalandokat. James Blish scifi-író kapott megbízást, hogy novellákat készítsen a sorozat forgatókönyvei alapján.
Egy kötet akár 7-8 ilyen novellát is tartalmazott. Mai szemmel nézve ugyan Blish elég durván csonkolta az epizódokat, de a könyvek elég szép számban keltek el (állítólag Blish egész életében nem kapott akkora csekkeket, mint a Star Trek-kötetekért). 11 kötetet készített el, és még egy saját ötletből készült regényt is megírt, “Spock Must Die!” címmel.
“Spocknak meg kell halnia” – a cím nagy felháborodást váltott ki, mert Spock már ekkor népszerűbb volt
Nem ez volt az első “eredeti” történet egyébként: az első sztori, amit nem láthattunk tévében, Mack Reynolds “Mission to Horatius” című regénye volt, a ma már nem létező Whitman kiadónál. A kiadónak ez volt az egyetlen kirándulása a Star Trek univerzumába.
Az 1968-as kiadás borítója (1999-ben újra kiadták)
Blish közben nem jutott el az epizódok végére: sajnálatosan korai halála miatt az egyre népszerűbb sorozat 12. kötetét, és a “Mudd’s Angels” című kötetet a felesége fejezte be (aki állítólag többi korábbi kötet írásában is részt vett, igaz, nem hivatalosan). Blishnek egyébként elég nehéz dolga volt: a forgatókönyvek alapján dolgozott (gyakran korábbi változatok alapján, mint amit végül leforgattak), és Angliában élt, ahol az epizódokat akkor még nem vetítették.
A Bantam Books Blish epizódnovellizációi mellett további két eredeti novellagyűjteményt és 13 eredeti regényt adott ki. A novellagyűjtemények (“The New Voyages“) érdekessége, hogy nem professzionális írók, hanem rajongók írták, és az egyes novellákhoz a színészek írtak előszót. A dolog azonban egyáltalán nem volt amatőr, erről a Bantam Books szerkesztője, Frederick Pohl gondoskodott (igen, az “Átjáró”-regényciklus szerzője).
Az animációs Star Trek-sorozat 1973-ban debütált. A Bantam-féle adaptációk sikerén felbuzdulva a Ballantine Books szerezte meg a könyvjogokat a rajzolt epizódok alapján készült regények megjelentetésére. Alan Dean Foster kapott megbízást, hogy az epizódokból novellákat készítsen “Star Trek Logs” cím alatt. Foster kötetenként három részt dolgozott fel, de mire elért a hetedik könyvhöz, a sorozat már olyan népszerű volt, hogy a négy hátralévő epizódot önálló kötetté kellett felbővítenie, új sztorielemek beleírásával.
1979-ben bemutatták a Star Trek The Motion Picture-t, és a Star Trek-könyvek kiadásának joga a Simon&Schuster kiadó leányvállalatához, a Pocket Books-hoz került át. Az első kötetük rögtön a film novellizációja volt, maga Gene Roddenberry tollából. (Legalábbis a címlapon ez szerepelt, a pletykák szerint Roddenberry súlyosan összeveszett az íróval, aki végül nem adta a nevét a dologhoz - de ez egy másik történet.)
David Hartwell szerkesztőnek sikerült meggyőznie főnökeit, hogy eredeti regényeket is adjanak ki. 18 hónappal a TMP-regény után meg is jelent az első: Vonda N. McIntyre “The Entropy Effect” című regénye, amivel egy újabb hosszú sikersorozat vette kezdetét (ez a kötet egyébként, tiszta véletlenül, magyarul is az elsők között jelent meg, “Az Enterprise elindul” címen).
Az eredeti 1981-es, és az 1996-os évfordulós kiadás
A program egész jól haladt a Pocket Books számára, amikor a 24. kötetnél (“Killing Time“, 1985), némi akadályba ütköztek. Ekkor kezdődött az az időszak, amikor Gene Roddenberry személyi asszisztense, Richard Arnold elkezdett részt venni a Star Trek-könyvek elbírálásában. Innentől kezdve minden javaslat és kézirat Richard kezén kellett keresztül menjen, aki saját javaslataival kiegészítve küldte azokat tovább Gene-nek. Néha Gene visszaválaszolt Richardnak, néha pedig Richard válaszolt Gene nevében, ez okozott némi zavart abban, hogy most melyiküktől jönnek ezek a kommentek, különösen, amikor ezek szigorúan tiltották, hogy akár a Pocket, akár az írói bármilyen módon eltérjenek vagy bővítsék mindazt, ami a képernyőn látható volt. Ilyen megszorítások mellett az innovatív történetek és a karakterizáció mélysége dramatikus csökkenésbe kezdett a korábbiakhoz képest.
Richard Arnold és Gene Roddenberry
Amikor a Star Trek: The Next Generation elindult 1987-ben, a Pocket az új szériának is indított egy sorozatot. A TNG-vel együtt már havi egyre sűrűsödtek a megjelenések (egyik hónapban TOS, a másikban TNG jött ki). Richard és Gene továbbra is rajta tartotta a kezét mindenen, és viszonylag simán is ment a dolog, egészen addig, amíg a “Music of the Spheres” című regényt adták be nekik engedélyezésre. Roddenberry (vagy Arnold, nem egészen világos) komolyan megsértődött néhány karakterizációs elemen, és a dolog odáig fajult, hogy átiratta a regényt egy másik íróval, és az “Probe” címen jelent meg, de az eredeti író neve alatt.
A könyv, amit Gene DeWeese írt, nem a címlapi szerző
Gene Roddenberry 1991-ben bekövetkezett halála után Richard Arnold elvesztette szerepét a Star Trek-kötetek engedélyeztetésében. A stúdió részéről a feladat ezentúl Paula Blockra hárult, aki jóval liberálisabban kezelte a dolgokat. A korábbi korlátozások lassan enyhülni kezdtek, de még éveknek kellett eltelnie, hogy hatásukat érezni is lehessen.
1993-ben a Star Trek: Deep Space Nine premierjével már három különböző könyvsorozat futott, évente 4-6 új kötettel mindegyikük. 1995-ben elindult a Star Trek: Voyager, a Pocket kínálata pedig immár évente 24 könyvvel bővült, és ebbe még nem számoltuk bele a rendszertelenül megjelenő keményfedeles köteteket, és az ekkortájt induló ifjúsági regényeket.
New Frontier: Calhoun kapitány és Shelby parancsnok
1997-ben a Pocket elindította a New Frontiert, az első olyan regénysorozatot, aminek nem a tévében látott, hanem egy új legénység és hajó voltak a főszereplői. A sorozat sikere felbátorította a kiadót, egyre nagyobb ívű és jobban karakterizált könyveket kezdtek kiadni, és nemcsak a tartalommal kísérleteztek, hanem a struktúrával és a formátumokkal is.
Többrészes történetek váltak divatossá egy időben (pl. a különböző sorozatokon átnyúló történetek), visszatértek az antológiák, és havi novellák is megjelentek, amikor az ebook-vonal is beindult. Miközben a kiadó megszerezte a jogokat az induló Star Trek: Enterprise (ill. ekkor még csak “Enterprise”)-sorozathoz, a szerkesztők nekiláttak, hogy könyv formában folytassák a már befejeződött sorozatok (előbb a DS9, majd a Voyager) történetét a tévében látottakon túl is. Közben újabb eredeti koncepciók is születtek, mint a Stargazer és az IKS Gorkon.
Egy meghökkentő próbálkozás: Star Trek / X-Men crossover
2005-ben, az évek óta csökkenő nézettség és mozibevétel az Enterprise leállításához vezetett, nyilvánvalóvá vált, hogy a Star Trek-jelenség már nem vonz annyi érdeklődőt, mint régebben. Ennek az évnek a nyarán a Pocket bejelentette, hogy csökkentik a megjelenéseket, részben szerkesztési, részben pénzügyi okok miatt. Az évi 24 kötet a felére esett vissza, de a kiadó innovációs kedve ennek ellenére sem hagyott alább: ebben az évben indult el a Titan és a Vanguard sorozat is.
2006-ban, az eredeti Star Trek-sorozat indulásának 40. évfordulójára számos különlegesség jelent meg: novella-gyűjtemények, a ’70-es, ’80-as évek klasszikus kötetei új kiadásban (mint pl. az A.D. Foster-féle Star Trek Log-ok), sőt egy saját “enciklopédia” a Star Trek könyves univerzumához.
Avatar 1-2: a DS9 “8. évad” kezdete
Az ezutáni években maradt az évi 10-12 megjelenés, időnként kiegészítve egy-két csak ebook-formában megjelenő írással. A “tévésorozat utáni sorozat”-koncepciót az Enterprise-ra is kiterjesztették. Ez az ún. “Relaunch”-univerzum – tévés történetek hiányában – egy kisebb rajongótábort is kialakított magának, így a mostanában megjelenő kötetek többsége már a tévésorozatok történései után játszódik.
A 2009-ben bemutatott új, JJ Abrams-féle Star Trek-film univerzumába is tervezett regényeket a Pocket Books. A hírek szerint hat kötet el is készült, de nem sokkal a megjelenés előtt JJ Abrams letiltotta azokat, hogy ne kerüljenek ellentmondásba filmjének készülő folytatásával (ilyesmire korábban nem volt példa, Roddenberry ha bele is szólt, mit szabad a könyvekben, nyilvánvalóvá tette, hogy csak a mozgóképes formátum számít kánonnak a Star Trek-univerzumban). A könyvek máig valahol egy íróasztal mélyén pihennek.
Négy kötet ifjúsági regény jelenhetett meg az “új”-Kirk iskolaéveiről összesen
A rákövetkező évben a Pocket Books kínálata kicsit foghíjasabb volt, de ismét a “Relaunch”-univerzum felé fordította a figyelmét. A könyvek jobban kapcsolódnak egymáshoz, mint valaha. Az olvasótábor össze is állított egy témakörök szerint szétbontott javasolt olvasási sorrendet (előre szólok, ne tessék megijedni): (kattintásra nagyobb lesz)
A táblázat kb. a 2017 tavaszi állapotot tükrözi (vannak benne olyan könyvek, amik még nem jelentek meg, de lehet tudni, hova lehet őket beilleszteni a hierarchiába).
Az első, amit tudni kell ezzel kapcsolatban, hogy abszolúte nem kell mindent ebben a sorrendben elolvasni, egyrészt a kapcsolat a kötetek között nem annyira túl szoros, hogy a történet érthetetlen legyen, másrészt az írók ellátják az olvasót mindazokkal a háttérinformációkkal, amik az adott sztori megértéséhez szükségesek. A másik, hogy ez a tábla természetesen messze nem az összes Star Trek-regényt tartalmazza (hiszen ezek száma több százra rúg, és akkor még a képregényeket nem számoltuk, ahova még van átjárás), csak ezt a bizonyos “Relaunch”-univerzumot. Máig is jelennek meg könyvek, amik mondjuk a TOS 5 éves küldetése alatt játszódnak (szegényeknek nem sok szabadidejük maradt…), ezek nyilván nincsenek benne.
A folyamatos nyilak direkt folytatásokat jelölnek, a szaggatottak pedig azt, hogy “más” sorozatok karakterei tűnnek fel benne, vagy más háttérinfókat szolgáltatnak. Egyáltalán nem muszáj a nyilakat követni, az is jó, ha kiválasztasz egy sorozatot, és követed az abban a hasábban megjelenő köteteket.
Hogy hol érdemes kezdeni? Íme néhány ötlet:
– Ha egyből a közepébe akarsz csapni, akkor a “Destiny“-trilógia egy jó belépési pont, ahol szinte az összes addigi sorozatszál-kontinuitás összefut. Egy picivel hátrébb lépve az “Articles of Federation” bemutatja Föderáció politikai helyzetét, aminek a “Destiny“-ben és azután lesz majd jelentősége.
Többek szerint “West Wing” a Star Trekben
– A DS9 volt az első “poszt-sorozat”-sorozat. Fő történetük a kétrészes “Avatar“-ban kezdődik. Ha a frissebb DS9-sztorik érdekelnek, akkor a “Destiny” utáni “Rough Beasts of Empire“-val érdemes kezdeni.
– A TNG-folytatás igazából már az “A Time to…“-sorozattal elkezdődik (ami az “Insurrection” c. film után játszódik), de be lehet szállni a “Nemezis” után is, ott az első könyv a “Death In Winter“.
A “Typhon Pact”-minisorozat kötetei szintén keresztezik a különböző sorozatokat
– A TNG másik ága, a “Titan” (mert, ugye, a Nemezis c. film végén Riker végre elfogadott egy saját hajót) a “Taking Wing“-gel kezdődik (később becsatlakozik majd a “Destiny“-be, majd saját ágán folytatódik tovább).
– A Voyager “Endgame” (a sorozatfinálé) utáni története a "Homecoming“-gal indul, amit aztán másodszor is újraindítottak a “Full Circle“-ben. A kettő között érdemes betérni a TNG “Before Dishonor“-jába is, ahol elég jelentős események történnek.
Rikerék új hajója, a USS Titan (ez itt már 4. kötet)
– Az Enterprise finálé utáni kalandjai a “The Good That Men Do“-ban indulnak, majd a romulán háború után ez a sorozat is kapott egy második “újraindítást” az “A Choices of Futures“-ben.
– Az Eredeti sorozatból nincs “relaunch”, viszont a 23. század rajongóinak ajánlható a “Vanguard“, ami a TOS-időkben játszódik egy űrállomáson. Első kötete a “Harbinger“.
Egy űrállomás, amit tévében sosem láttunk
– Ha inkább a TOS felfedezős aspektusa érdekel, elindult a “Seekers” című sorozat, amit a Vanguard írói írnak, és két csillaghajó kalandjairól szól. A karakterek között pedig jópár ismerős felbukkan a Vanguardból.
– Érdekes cucc még a “New Frontier“: Peter David sorozata egy új hajóról, egy új kapitányról, és egy legénységről, akiket itt-ott láttunk felbukkanni a The Next Generation epizódjaiban.
Seekers, az új sorozat: a borító kicsit főhajtás a klasszikus Blish-kötetek felé
Ha érdekel még a téma, itt egy régebbi, hosszabb esszé a Star Trek könyvuniverzumáról, ha pedig ide kattintasz, összegyűjtött írásaimat találod egyes Trek-könyvekről, kisebb ismertetők/kritikák formájában (egyenlőre még gyér számban, még nem tudtam áthozni minden írást a régi blogomról).
Ha pedig esetleg te olvastál egy jó Star Trek-kötetet, kommenteld be mi volt az, és milyen volt, mert én is mindig keresem, mit olvassak legközelebb. :-)
Egy ismerős arc a Titan legénységéből
(A poszt megírásában Jeff Ayers Star Trek Fiction Companion-je és a Memory Beta, non-canon Star Trek Wiki volt segítségemre.)