1996-os megjelenése óta a Catan telepesei című asztali társasjáték egy valódi klasszikussá vált. Nemcsak, hogy egész nemzedékeknek mutatta meg, hogy felnőttként is lehet (és érdemes) társasjátékokkal játszani, de egy valóságos forradalmat indított be a társasjátékiparban. Ma már ez egy fejlődő iparág, több száz társasjáték jelenik meg évente, és a Catan is egy számos tagú játékcsaláddá bővült. Ennek egyik érdekes darabja a 2012-ben megjelent Star Trek Catan, ahol az űrt, a végső határt fedezhetjük fel.

Az eredeti Catan telepesei egy szigeten játszódik, ezt hódítják meg a játékosok. A hatszög alakú lapkákból összeállított sziget mezői különböző típusú területeket ábrázolnak (erdőt, dombot, legelőt, szántóföldet, hegyet), amelyek kockadobásra különböző nyersanyagokat termelnek (fát, agyagot, gyapjút, gabonát, ércet), ezeket kártyaformában összegyűjtve, és egymással kereskedve a játékosok építőanyagként használnak fel. Nyersanyagaikból falukat, városokat, utakat, és fejlesztéseket vásárolnak és helyeznek a táblára. A faluk egy pontot, a városok két pontot érnek. Pontokat lehet még szerezni különböző fejlesztésekkel, de a leghosszabb út, és a legtöbb lovag is pontot ér. Aki először eléri a 10 pontot, megnyeri a játékot.

A Catan nagy vonzereje, hogy nincs üresjárat, minden játékos folyamatosan „játékban” van, az éppen sorra kerülő játékossal ugyanis csereberélni lehet. Erre rá is szorulnak a játékosok, hiszen a táblán a mezők száma véges, nem áll rendelkezésre mindenkinek minden szükséges nyersanyag. A játszmák általában eléggé kiegyenlítettek, nincs kiesés, mindenkinek esélye van a győzelemre (a játék úgy van megalkotva, hogy vannak beépítve bizonyos mechanizmusok, amik akadályozzák, hogy valaki erősen elhúzzon a többiektől), ugyanakkor a szerencse szerepe sem elhanyagolható.

Star Trek Catan: mintha látszódna a sziget

A Catan telepesei számos folytatást, kiegészítőt, variánst megélt, de a Star Trek Catan a legegyszerűbb, legalapabb, eredeti Catant veszi alapul. A sziget helyett a galaxist láthatjuk, az erdők-mezők-hegyek helyett különböző színű bolygókat, amik a megszokott nyersanyagok helyett tritániumot, dilítiumot, élelmiszert, oxigént és vizet szolgáltatnak. A faluk helyett űrállomásokat, a városok helyett csillagbázisokat, az utak helyett pedig – meglepő módon – csillaghajókat telepítünk, a táblán pedig rabló helyett egy klingon hajó garázdálkodik. A fejlesztések is „startrekesítve” lettek: így van a pakliban pl. Csillagflotta Akadémia, térváltás, vagy épp elfogott klingon hajó. Szóval gyakorlatilag egyszerűen átfazonírozták az eredeti játékot.

Nyersanyag-kártyák: kő helyett tritánium

Azt a tervezők is érezhették, hogy így a téma áldozatul esett a játékmechanikának, ezért behoztak egy az eredeti Catanban nem ismert elemet: a karakterkártyákat. A karakterkártyák az Enterprise legénységét ábrázolják, akik különböző speciális képességekkel rendelkeznek. Scottyval például könnyebben építhetünk hajókat, Sulu más irányba viheti azokat, Spocktól akkor is kaphatunk nyersanyagot, ha egyébként nem járna, Kirk megvéd bizonyos kellemetlenségektől, és hasonlók.

Scotty munkában

A karaktereket a játék elején véletlenszerűen kapjuk kézhez, viszont két használat után vissza kell adjuk, és lecserélhetjük egy másikra. Ezzel egy új stratégiai elem jelenik meg a játékban: sakkoznunk kell, hogy melyik karaktert mikor érdemes használni (vagy épp elhalászni az ellenfelek elől).

Star Trek-rajongóként azonban még mindig van egy kis hiányérzetem. Szerencsére ezen segít a Federation Space nevű kiegészítő doboz, amiben két darab játéktáblát találhatunk.

A táblán a Föderáció térképét láthatjuk. Az történt, hogy a játék tervezői kifényképezték a "pislogj egyet és nem láttad"-ideig látható csillagtérképet a filmből, és ebből csináltak játéktáblákat (a koncepció a Catan-rajongóknak a Catan Geographies-sorozatból ismerős lehet, csak ezúttal nem valódi, hanem elképzelt terepet ábrázoló térképre építkeztek).

Az eredetileg a VI. filmhez készült, de aztán több TNG-epizódban is felbukkant térképnél kanonikusabb forrást nem is találhattak volna

Nem fért ki egy táblára, ezért inkább kettőt adtak.

A játéktáblák használatával a régi hatszöglapkákat eltehetjük, a térképek tartalmazzák a bolygókat, amelyek így már nem névtelenek: a sorozatból ismerhetjük valamennyit. Ha esetleg mégsem ismernénk, a szabálykönyv ábécésorrendben bemutatja mindegyiket. Bár, tekintve, hogy a szabályok mindössze két oldalt foglalnak el, ezt tekinthetnénk egyfajta mini-enciklopédiának is... A bolygók között más, apró meglepetéseket is találhat a figyelmes szemlélő: szerepel itt többek között a K-7 űrállomás (ami a tribblikről nevezetes), a Galileo űrkomp (TOS: „The Galileo Seven”), vagy épp a thóliánok hálója (TOS: „The Tholian Web”).

Kellemetlenkednek a klingonok: blokkolják a termelést

A Catan magában szerintem egy nagyon jó játék, egyike a tökéletes belépő szintű modern társasoknak. Sokak szerint túlságosan szerencsefüggő, és sok múlik a kockadobásokon, de szerintem a szerencse is csak egy olyan dolog, amit menedzselni kell. Elsőre meglepőnek hangzott, amikor kiderült, hogy a Catanból Star Trekes variációt csinálnak, és valóban, a téma egy kissé ráaggatottnak tűnik (nem is beszélve a borítón levő neonfényes "űrtemplom"-ról). Különösen, hogy a Catan-családból van egy űrfelfedezős variáns is, a Starfarers of Catan, ami talán jobban illeszkedett volna a tematikához. De nyilván ez bonyolultabb szabályokkal és hosszabb játékidővel is járna, és ezzel a lehetséges vásárlótábort is szűkítette volna. A sima Catan (még ha ez esetben Star Trekes is) ellenben kezdőknek is tökéletes.

A Federation Space viszont egy remek húzás volt. Bár a térképelemek elhagyásával, és az előre meghatározott pályával az egyensúly és az újrajátszhatóság kissé csökken, előbbin újabb szabályok bevezetésével próbálnak segíteni (csak a megjelölt helyeken lehet bázisokat építeni, és vannak speciális, pontszerző helyek). Az újrajátszhatóság kérdésével valóban nem kezdenek semmit, viszont cserébe egy olyan élményt adnak a játékosoknak a Föderációs csillagtérképen való játék lehetőségével, amivel a Star Trek-rajongók igazán otthon érezhetik magukat.

Az egyetlen, amit sajnálok az az, hogy a játék egy kicsit drága: a boltban kapható Catanokhoz képest majdnem duplaannyiba kerül, de ennek oka az, hogy itthon nem jelent meg, csak németül és angolul érhető el, így némi szállítási költséggel is kalkulálnunk kell. Mindazonáltal Star Trek-rajongóknak mégis kifejezetten ajánlott: szép, jó minőségű alkatrészeivel kellemes, tartalmas, 1-1,5 órás szórakozást biztosít, és nem mellesleg utána kedved támad megnézni azt az epizódot, amiben szerepelt az a bolygó, amire éppen a nyerő csillagbázisodat építetted.