Egy kisebb hiányosságot pótolunk: nem mehetünk el szó nélkül a The Orville című sorozat mellett, ami gyanúsan a Star Trek The Next Generation világát idézi fel. Valószínűsíthető, hogy ennek köszönhetően Seth MacFarlane sorozata máris számos trekker új kedvence. Én magam eléggé le vagyok maradva a szériával, de szerencsére egy rajongókolléga, Sigismundus sietett segítségemre. Ezúton is köszönet érte!

Elöljáróban annyit, hogy nagy bolondja vagyok az űrben játszódó sorozatoknak, sajnos épp ezek amelyekből a legkevesebb van. Még mindig megvan a Virtuality pilotja, a Defying Gravity, és az Ascension sorozatok is valahol a memóriák mélyén, szerencsésebb sorozattársaikról nem is beszélve.

Az eredeti TOS-ből csak néhány részt láttam a határközeli osztrák ORF1-nak köszönhetően, meg később a filmeket. A Star Trek nekem a TNG-vel kezdődött a TV3-on és Viasaton. A DS9-t tartom a legjobb Star Trek-sorozatnak, a Voyagert végignéztem, vagy inkább szenvedtem, az Enterprise-ból csak pár részt láttam. Szóval nem vagyok egy hard-core kánonfüggő trekker, belefér nekem a katonai scifi is és az utópista, „szép új világ” -univerzum. Örömmel, és némi aggódással fogadtam a hírt az új Star Trek-sorozat, a Discovery indulásáról, csak el ne szúrják.

Aztán szinte a pilottal egy időben olvastam a hírt az Orville-ról. Seth MacFarlane-ről csak mint a kedvelt Family Guy alkotójáról hallottam, színészként nem. Adriana Palickit viszont a Friday Night Lights óta szerettem volna végre más sorozatban is viszontlátni. Scott Grimes a Band of Brothers Malarky-jaként volt ismerős, a többiek még ennyire sem (a továbbiakban után konkrét sztorikat nem árulok el, de némi történetismertetés következik, csak saját felelősségre).

INNENTŐL SPOILEREK!

A pilotot nem tudtam hova tenni, nem volt rossz, de valahogy túl paródiaszerű volt. Reméltem, nem megy el Űrgolyhókba, és adtam neki esélyt: jól tettem. A második részre visszavettek a paródiából, és kezdett egész rendes Star Trek-szerű sorozattá válni, ami 95% TNG és van benne 5% Family Guy-féle laza infantilizmus. Az a legkevesebb, hogy a szolgálatos tisztek, ha épp nyugi van, a Híd taktikai kijelzőjén néznek filmet, popcornnal, szódával.

Ami a Star Treket illeti, az Orville-ben is megvan belőle sok minden. Morális kérdések, kultúrák sokszínűsége, és ennek árnyoldalai, mi az elfogadás, és mi az, ami már ráerőltetés. Béketárgyalások, bolygók, civilizációk megmentése.

Ami nincs a Star Trek-ből, az a transzporter. De sebaj, hőseink így gyakrabban utaznak komppal, ami viszont több akciójelenetet jelent. És nincs Elsődleges Irányelv sem. Nem csak kimondva nincsen, de alkalmazva sem. Bár nagyrészt az együttműködésre, és egymás megértésre próbálnak alapozni, az 1x08 megoldásai azért olyanok voltak, amitől Picard kapitány magasra húzta volna diplomataszemöldökét.

Ami azt az 5% Family Guy-t illeti, az emberközelibbé teszi a szereplőket, beszólogat az eredeti sorozat fennköltségének éss az emberi/földi kultúra ismerete túlsúlyának is. Ugye az eredeti sorozatban gyakran a másféle kulturális hátterű lények idéznek Shakespeare-t, hegedülnek, vagy játszanak „Robin Hoodot” a holofedélzeten? Mert azt ők tökéletesen ismerik? Hát erre reagálnak már az Orville elején azzal a rövid kis poénnal, amikor Mercer kapitány Breki békáról, mint vezetői példaképéről magyaráz a moklan másodtisztnek. Bortus pedig komolyan veszi, és érdeklődik, Breki nyilván a földi kétéltű társadalom egyik vezetője, és a kapitány személyes ismerőse-e?

A karakterek mind kedvelhetőek számomra. Szintén 95% TNG és 5% Family Guy, legalábbis a fontosabbak. Ed Mercer kapitány – bár a feje néha, mint egy ámuldozó kisgyereké – a kezdeti hiszti után elfogadta a tényt, hogy elsőtisztje félrelépő exneje, és újra hozzáértő kapitány lett. Kelly Grayson egyszer bocsánatot kért, egyszer megmagyarázta, de alapjában véve ő gyorsabban túllépett a „válás utáni összetalálkozás”-szituáción, és rátermett elsőtisztje az Orvillenak. Eleinte kitárgyalták ugyan magánéletüket a legénység és ellenség előtt is, de hamar abbahagyták és egymást tisztelő parancsnoki páros lettek. Erősen nyitott maradt azonban a kérdés, hogy ők ketten összejönnek-e még.

Bortus az alapból szigorú másodtiszt, egynemű fajú és szigorú párkapcsolatban élő moklan, akinek kulturális tradíciói okoznak komoly fejtörést. Malloy hadnagy mesterkormányos, Ed és Kelly régi haverja, házasságuk ismerője, plusz a kedélyes és meggondolatlan sztereotip ír. Ő, és LaMar navigátor (utalás a a kötelező fekete szereplőkre, akik gyakran vannak kamera előtt, de kevés szöveget kapnak) ketten a humoros beszólások és kommentek párosa. Isaac hadnagy a magabiztosan felsőbbrendű, és a húsvéreket állandóan vizsgáló android, hát nem egy Data. Van még a törékenynek tűnő, nagy erejű, de sebezhető Alara biztonsági tiszt, és a családanya hajóorvos Dr. Claire Finn (DS9-es veterán Penny Johnson). Az első kilenc részben mindegyiküknek jutott olyan epizód, ahol valamelyikük volt előtérben, volt kiemelt szereplő.

Átívelő szál nincs, egyelőre. Az Orville és legénysége megy egyik helyről a másikra, és útközben, vagy a célállomáson aztán történik velük valami. Vannak ugyan ellenséges lények, a krillek, akikkel többször is összecsap az Orville, de csak ha összefutnak valahol, háború nincs, egyelőre.
Az 1x05-ös részben ugyan felmerült a lehetősége, hogy Valami Megváltozott az Univerzumban, ezt a szálat egyelőre még hagyják pihenni. Az 1x07 volt az, amivel engem megvettek végleg. Annyit róla, hogy Star Trek módra moralizálás, felvilágosult és utópista világukból, hőseink ámuldozva és döbbenten tapasztalják meg, hogyan és mitől is működik egy másik társadalom. Csak most a mi XXI. századi Földünk az, amit górcső alá vettek, és nem egy kitalált civilizáció.

Az Orville ugyanis nem csak az eredeti Star Trek-sorozatnak üzenget néha szeretettel, hanem a jelen világunknak is beszól már keményebben. Kezdődött Bortus faji és nemi tradícióival, majd LaMar hadnagynak volt egymondatos utalása fekete-fehér témában. De megkapják a magukat a reality műsorok is keményen. Az 1x07 rész viszont teljes egészében egy komoly üzenetküldés és figyelemfelhívás volt a közelmúlt és jelen valós eseményeivel kapcsolatban.

És ez nem mindenkinek tetszhet. Hogy minek kell ilyeneket beletenni, minek ez az aktuálpolitikai üzengetés, miért nem lehet csak sci-fi? Szerintem meg igenis legyen csak ilyen. Emlékeztetőül, a TOS is tett egy-két úttörő dolgot a korabeli amerikai társadalmi változások idején. Az első, eredeti Battlestar Galactica is üzent és figyelmeztetett a hidegháborús szembenállás és atomtámadás veszélyére. Nagy és kis klasszikus scifi-könyvek ezzel vannak tele, és én őszintén szólva el is várom, hogy a scifi tükröt tartson. Több emberhez jut el, mint a szépirodalom, vagy a művészfilmek.

Szóval nekem bejött az Orville és csapata. Jól megy a Discovery komolysága mellé a lazítás. A kezdeti bukdácsolás után helyreállt a nézettsége, lesz második évad is. Talán az alkotók sem számítottak rá, ezért is tartott állítólag a forgatás hosszabb ideig, mint egy átlag sorozatnál. És több idejük jutott így kidolgozni a poénokat és sztorikat. Remélem, megmarad ez a színvonal.

Irigylem ezt a Seth MacFarlane-t. Egy rajongó, aki megcsinálhatta, hogy kedvenc sorozatának főszereplője lett, és az még jól is sikerült.