The Autobiography of James T. Kirk
(by David A. Goodman)
79 tévéepizód és 6 mozifilm után a Star Trek-rajongóknak egészen biztosan van elképzelésük kedvenc karaktereik, mondjuk Kirk kapitány élettörténetéről. David A. Goodman (aki az Enterprise egyik írója volt, és ezt a munkát úgy kapta, hogy ő írta a híres Star Trekes Futurama-epizódot) könyve nem kevesebbre vállalkozik, hogy az itt-ott elhangzott történetfoszlányokat egységes egésszé kovácsolja össze. Illetve, mit is beszélek, ő csak szerkesztője volt ennek a kötetnek…
Ez ugyanis tényleg egy önéletrajz, ami úgy tűnik, valamiféle időutazás révén került kiadásra a híres kapitány tollából. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint a szerkesztő gyakran felbukkanó lábjegyzetei, amikben kisebb kiegészítések mellett arra is felhívja a figyelmet, ha a kapitány (ill. később már admirális) valamire esetleg már rosszul emlékszik.
Az ötlet elsőre egy viccnek tűnik, azonban rögtön az első pár oldal után kiderül, hogy elég komolyan lett véve ez a dolog. Ez tényleg egy önéletrajz, és tényleg James Kirk életét ismerhetjük meg, kora gyerekkorától kezdve, egészen különös eltűnéséig az Enterprise-B próbaútjáról (“Star Trek Generations“), minden egyes jelentősebb pontot leütve, amire a sorozatban utaltak, legyen akár az egy odavetett félmondat, vagy egy egész epizód. Lehet akár az a Tarsus IV (“Conscience of a King“), vagy a Föld a múltban (“City on the Edge of Forever“). Egy olyan ember pályája rajzolódik ki, aki megpróbálja kiegyensúlyozni magánéletét a professzionálissal (csak ebben az esetben ez egy Csillagflottás karrier, ugye), de újra és újra kénytelen elismerni, hogy igazi szerelme nem más, mint az Enterprise csillaghajó.
Mivel a sorozatban Kirköt már mint profi kapitányt ismerjük, különösen érdekes a kötetnek az a része, ami az Enterprise hídjáig való eljutást meséli el. Az akadémiai küzdelmeket, a felemelkedést a ranglétrán, a barátságokat, és természetesen hősünk szerelmi élete se maradhat ki. Kirk találkozása Carol Marcussal kiemelten megkapó, mert mi már tudjuk, hogy ő lesz gyermekének anyja. Hősünk persze az Enterprise-t választja, és emiatt egy csöndes szomorúság lengi át a kötetet, amikor elérünk a TOS időszakához. Az érdekesebb epizódokon átszaladó fejezetek a rajongói keménymagnak aligha tartogatnak friss információkat, és kicsit itt mintha rutinszerűvé is válna az írás, hogy aztán a sorozat utáni érában új lendületre kapjon.
A rajongók azt is tudják, hogy a TOS-karakterek a mozifilmekben nyíltak ki igazán (ugye, mi Kirk gyerekéről is csak ekkor hallottunk), és itt ismét egy kis brillírozás következik. A legmeglepőbb kezelést a Star Trek V kapja, amivel amúgy is vannak némi problémák, és amit állítólag Roddenberry is csak vonakodva ismert el kánonnak. Goodman magyarázata erre valami egészen egyéni. (SPOILER, jelöld ki, ha nem bánod) Kiderül, hogy az egész nem történt meg, csak egy idegen faj által készített film, úgy Galaxy Quest-módra. (SPOILER vége)
Egy meglepő illusztráció: Kirk diplomaképe
Szó, ami szó, David A. Goodman úgy ismeri a TOS-t, és Kirköt, mint a tenyerét. Nagyon jó kis könyv ez, különösen azokat a részeket élveztem, amikor nem az általunk ismert információkat ismétli el, hanem építeni próbál azokra. Hihetetlen mennyiségű kis finomságokat dobál szerteszét a kissé laposabb fejezetekben is, ezek néha annyira szellemesek, hogy egyszerűen nem lehet nem vigyorogni rajtuk. A lábjegyzeteket már említettem, olyan valószerűséget kölcsönöznek a könyvnek, mintha egy igazi önéletrajz lenne. De ott van még egy elő-, és egy utószó Spock nagykövettől, és Dr. McCoytól, sőt, fényképmelléklet (!!!) is van…
Ezt a könyvet minden trekkernek csak ajánlani tudom. Kezdő TOS-rajongóknak azért, mert jól megismerhetik a TOS-t és Kirk kapitányt, profiknak pedig azért, mert mélyen belemerülhetnek Kirk kapitány világába, és jól szórakozhatnak az író, bocs, szerkesztő kreativitásán. Ha David A. Goodmantől kérnek egy hasonló kötetet Spockról, vagy McCoyról, én indulok is a könyvesboltba.
Lehet, hogy ez a kép sem igazi?
