Magyar Star Trek rajongói blog

Star Trek: Fleet Captains - Flották az asztalon

2018. április 06. - NocadLee

Nehéz dolog visszaadni a "Star Trek-érzést" egy társasjátékban. A Star Trek Catan kicsit elment absztrakt irányba, és elveszett a téma. De a tematikus játékok között sem termett túl sok babér: ott volt az A Klingon Challenge, ahol maximum takarítóbrigádok lehettünk az Enterprise-on, és ott volt a Star Trek: Expeditions, egy gyengusz kooperatív játék - egyik sem volt túl izgalmas. 2011 legvégén azonban a Wizkids kiadó kiadott egy játékot, ami az igazi Star Trek-élményt próbálta megragadni.

cover_1.jpg

A Star Trek: Fleet Captains-nek ez sikerült is: minden korábbinál szívesebben játszhat vele egy Star Trek-rajongó - viszont a stratégiai társasjáték egy kis csorbát szenvedett.

A játék egy gigantikus nagyságú dobozban érkezik. A felbontás után meg is értjük, miért: a fedél alatt 24 db, nagyon szépen kidolgozott csillaghajó modell rejtőzik (a fele föderációs, a fele klingon), mindegyikük az Expeditionsben már megismerthez hasonló, Heroclix alapokon. A modellek mellett eltörpülnek az egyéb alkatrészek, a többszáz különböző kártya és token, a szabálykönyv és két dobókocka.

pic1303036.jpg

Armada a dobozban

A játékot ketten vagy négyen játszhatják (utóbbi esetben kétfős csapatok küzdenek egymással), az egyik oldal a klingonokat, a másik oldal a Föderációt képviseli. A cél a megállapodás szerinti győzelmi pontok begyűjtése (minél több pontig játszunk, annál hosszabb a játék, a szabálykönyv kezdésnek 10 pontot javasol, ez kb. 1-1,5 órát jelent).  Pontokat szerezni küldetések végrehajtásával, csillagbázisok építésével, vagy különféle találkozások “túlélésével” lehet.

Kezdésnek össze kell állítsuk flottáinkat. Nem játszik minden egyes alkalommal minden egyes hajó, a győzelmi pontok számának megfelelő nagyságú hajóflottát kell összeválogassunk a hajókhoz kapott kártyák segítségével. 10 pontos játék esetén ez 3-4 hajót jelent (kevesebb esetén hajóink nagyobbak, erősebbek, sok kicsi hajó viszont gyorsabb, fürgébb csapatmozgást tesz lehetővé).

A kártyák tartalmazzák a heroclix-alapok összes lehetséges beállítását is (melyek a fegyverek, a szenzorok, a hajtómű és a pajzs értékeit mutatják), melyek közül – körönként egyszer – nagyjából tetszőlegesen választhatunk: alapesetben a fehér, egy sérülés esetén a sárga, két sérülés esetén a piros kategórián belül (a harmadik sérülés esetén megsemmisül a hajó), a Sárga és Vörös riadó esetében persze szűkülnek a lehetőségek.

fc-shipcards.jpg

A “minden energiát a pajzsba, Mr. Paris” is megvalósítható

A hajókártyák segítségével állítjuk össze a küldetéspaklinkat is, a megjelölteknek megfelelő számú küldetéslapot húzunk a három lehetséges küldetéstípus közül, amik lehetnek tudományos (science – SCI), befolyásnövelő (influence – INF) vagy harci (combat – COM) küldetések. A küldetésekből egyszerre három lehet aktív, ha teljesítünk egyet (vagy netán valamiért visszamondjuk), újat húzhatunk. A Föderáció nyilván erősebb a tudományos küldetésekben (csillagok, csillagködök leszkennelésében, megkeresésében), a klingonok viszont a harcban, de sok függ attól, pontosan milyen hajók kerülnek vezényletünk alá.

fc-missioncards.jpg

Egy csipetnyi modern deck-building: küldetéseink alapján építünk parancsnoki paklit

 A hajók és a küldetéspaklik összeállítása után egy parancsnoki kártyapaklit is össze kell szedjünk. Ehhez mindkét oldalnak egy-egy 100 lapos kártyapakli áll rendelkezésére, amit 10 darab 10 lapos alpaklira bontottak szét.  Ebből kell kiválasszunk fejenként négyet. Az alpakliknak saját nevük van, és valamilyen személy (Captain Picard Deck, Captain Kirk Deck, House of Mogh, House of Martok) vagy valamilyen téma (Evasive Maneuvers, Strange New Worlds, Hidden Enemy, Code of Honor, Science of War) köré vannak felfűzve.

 

stfccard475.jpg

Janeway és Mr. Spock az Enterprise-on? Akár

A parancspaklik tartalmaznak személyeket, akiket a hajóinkra ültethetünk, különféle manővereket, utasításokat, melyekkel hajóink különböző tulajdonságait javíthatjuk. Több játék lejátszása és a paklik megismerése után már megalapozottabban tudunk választani, kezdők válasszanak szimpátia vagy név alapján.

star-trek-fleet-captains-29.jpg

További lapok a parancspakliból

Vannak hajóink, küldetéseink, parancskártyáink, mi hiányzik még? A játéktábla. A játéktábla összeállításához egy újabb kártyacsomagot veszünk igénybe, ezúttal egy jóval nagyobb, hatszög formájú pakli képében, amik a helyszíneket ábrázolják majd.  A tábla formája és nagysága szintén megbeszélés kérdése (a standard kétszemélyes, 10 pontos játékhoz egy 5×5-ös tábla javasolt), keverés után arccal lefelé rakott kártyákból rakjuk ki, a maradékot tegyük félre, a tábla mellé.

A helyszínek között találni fogunk majd bolygókat, csillagokat, nebulákat vagy csak sima űrt, ha szerencsénk van, még féregjáratokra is bukkanhatunk. A tábla minden alkalommal más és más lesz, esetleg még játék közben is változhat, ha pl. szupernovára bukkanunk és az megsemmisíti a környező csillagrendszereket (ilyenkor új lapokat kell húzzunk – na és a belünket, hogy nehogy minket is felrobbantson).

Kirakjuk még a parancsnoki posztunkat, innen indítjuk majd a hajóinkat, és akkor végre elindulhatunk oda, ahová a másik játékos is elmerészkedik majd. :-)

product_image.jpg

Kétszemélyes játék. Négyen játszva nagyobb a tábla, és a parancsnoki posztok a csúcsokban helyezkednek el

A cél, mint mondtam, a megfelelő számú pont összegyűjtése, melyek nagy részét a küldetéseinkből szerezzük majd meg.  Ehhez fel kell fedezzük az előttünk elhelyezkedő univerzumot. Ha hajóinkkal még felderítetlen helyszínre érünk, felfordítjuk a kártyát: a helyszín bemutatásán kívül láthatunk egy “találkozás”-értéket. Dobunk egy kockával, és ha a megadott értékek közötti a dobás, húznunk kell egyet az ún. Encounter (“találkozás”) pakliból.

Ez a pakli adja meg a játék igazi Star Trekes hangulatát: ezek révén találkozhatunk idegen fajokkal, civilizációkkal, különféle események, balesetek történhetnek: átkerülhetünk a tükör-univerzumba, előfordulhatnak transzporterbalesetek, találhatunk tribbliket, és hasonlók. Szerencsés esetben ezek segítségünkre lehetnek, kevésbé szerencsés esetben akadályozhatnak minket.

fc_encounter_station.jpg

Egy gyanúsan ismerős, elhagyatott űrállomás

Ha megtaláltuk a küldetésünkhez szükséges csillagot és leszkenneltük, vagy az elveszett felderítőcsapatot és feltranszportáltuk, megkapjuk az érte járó pontszámot, és új küldetést húzhatunk. A már felfedezett helyszínek között hajtóműveink nagyságától függően mozoghatunk.

Ha befolyásszerző küldetéseink vannak, befolyásjelzőket rakhatunk ki, lakható helyszínekre ezek megfelelő száma esetén akár bázisokat is építhetünk (ezekért pluszpontok is járnak). De a befolyástokeneket ellenfelünk leszedheti, és ha nem vigyázunk, féltve őrzött állomásunk akár ellenségünk kezére is kerülhet.

A harci küldetések nem annyira változatosak, de a “kisebb hajóval sebezzünk meg egy nagyobbat”-tól a “nagy flottával gyaluljuk le az ellenfél bázisát”-ig terjednek.

A legtöbb küldetés végrehajtásához valamiféle rendszertesztre lesz szükség. Egy csata pl. úgy zajlik, hogy összehasonlítjuk fegyvereinket az ellenfél pajzsával. Ehhez megnézzük a hajók vonatkozó clix-értékeit, hozzászámoljuk a hajón tartózkodó legénység módosítóit, esetleg kijátszhatunk  egy plusz parancskártyát, és dobunk egy-egy kockával. Ha a kapott fegyverek értéke nagyobb, mint a pajzsé, akkor a megtámadott hajót megsebeztük. (A sebesült hajót valamelyik bázisunkon vagy a parancsnoki posztunkon tudjuk kijavítani.)

Ne felejtsük el, hogy a clixet egy körben csak egyszer tudjuk módosítani, szóval ha energiáinkat mondjuk egy tértorzulás miatt átirányítottuk a pajzsunkba, a fegyverekre abban a körben már csak kevesebb jut.

entvsklingons.jpg

Az Enterprise hamarosan nagy bajban lesz, ha ez a harmadik klingon hajó átkel a féregjáraton

Más rendszertesztek is hasonlóan működnek, pl. ha a szenzorokat hasonlítjuk össze a pajzsokkal át- vagy ki- tudunk transzportálni foglyokat vagy rakományt (és azoktól a nyavalyás tribbliktől is így tudunk megszabadulni). Egy csillag leszkenneléséhez pedig a küldetéskártyán megadott számot kell “megütnünk” a szenzorainkkal (persze ehhez előbb kell találjunk egy csillagot a táblán).

Hasonlóképpen tapogathatunk le űrszektorokat álcázott hajók után kutatva – a klingon hajók ugyanis könnyedén álcázhatják magukat, és hamis szenzorjeleket kibocsátva rejtőzködhetnek a pályán, hogy a legváratlanabb pillanatban jöjjenek elő újra, nem kis fejfájást okozva a békésen kutatgató föderációs hajóknak.

Egy kétszemélyes, 10 pontos játék kicsivel több, mint egy órát vesz igénybe, de a pontértéket vagy akár a játéktér alakját tetszés szerint változtathatjuk, sőt, erre kifejezetten bátorítanak a szabálykönyvben (a játékrendszer is elbírja, és helyszínlapokat is bőven tettek a dobozba).

ent-nebula.jpgAz Enterprise-E és a Nebula hessegeti a kligonokat

Mint az eddigiekből látszik, a játékből hihetetlen módon árad a Star Trek-hangulat és tematika. A sorozat ismerői rengeteg apróságban ismerhetik fel kedvenc univerzumukat (egészen olyan apró szintig lemenően például, hogy egy bizonyos csillagköd hatása, miért pont az, ami). Emiatt van az, hogy hiába a vaskos szabálykönyv, ez nem egy bonyolult, átláthatatlan, szabályokkal teli “ameritrash” játék, mert mindennek, amit csinálsz, tematikailag van értelme (mint pl. a pajzs/fegyver összehasonlítás a csatában).

Nem fordul elő, hogy nem tudod, mihez kezdj magaddal, hogy belefulladsz az előtted álló lehetőségek tömkelegébe, mert az előtted lévő küldetések egy irányvonalat adnak neked, amit követni tudsz. A csapatjáték különösen élvezetes, ahogy koordinálod a tevékenységedet a csapattársaddal. Ezt a játékot az élmény miatt érdemes játszani, a történet miatt, ami kialakul az asztalon, és amire emlékszel, még messze a játék befejezése után is (“emlékszel, amikor a klingonokkal szétlőttem az Enterprise-t, meg amikor a Defiant beleesett egy fekete lyukba?”).

Ellentétben az Expeditions-szel, aminél egy játék egy gyengécske tévéepizódnyi történetnek tűnik az eredeti sorozatból, a Fleet Captains érzésre olyan, mint egy egész évad. Vannak itt mindenhonnan, Voyager, DS9, Új nemzedék, de az eredeti sorozatból is (nem mindenki, de sokan).

federation_ships.jpg

A teljes föderációs flotta felfedezésre készen

Hihetetlenül izgalmas, ahogy egy egész flottát igazgatva egy Csillagflotta-kapitány mindennapjaiban vehetsz részt, akinek küldetése van, de mindig történik valami: felbukkan Q, belebotlik a tüköruniverzumba, felfedezi a Nexust és hasonlók.

Viszont, azt is el kell mondjam, hogy mondjuk a Battlestar Galactica társassal ellentétben, amit a tévésorozatot nem ismerők is élvezni tudtak egy kétmondatos magyarázat után (“a cylonok olyanok, mint az emberek, de gonosz robotok, és köztünk vannak” – oké, csak egy mondat), a Fleet Captains esetében ez nincs  így, az univerzumot nem ismerők számára megfejthetetlen dilemma, miért történnek dolgok.

És ez a tény vezet el bennünket a játék hibájához is: a véletlenszerűséghez. Hihetetlen nagy a véletlen szerepe. Tábla? Véletlen. Találkozások? Véletlen. Hajók? Véletlen. Küldetések? Meghatározott kereten belül, de véletlen. A sok egymásra halmozódó véletlen már olyan fokot ér el, hogy szinte lehetetlen hosszú távon tervezni, stratégiát felépíteni, és így a játék a tematika áldozatául esik.

klingon_ships.jpg

A teljes klingon flotta hódításra készen

De ha ezt el tudjuk fogadni, tudomásul vesszük, hogy ezzel jár az űr felfedezése, ilyenek egy csillaghajó-kapitány mindennapjai, akkor nagyon jól fogunk szórakozni. Ha csak egy kicsit is ismered a Star Trek-univerzumot, ez egy neked való játék.

cry_havoc.jpg

"Cry havoc...!" - trekkerek érteni fogják

Hozzá kell még tegyük, hogy ez nem egy olcsó társasjáték.  Az árából két-három másik társasra is futná, de ha szerencsénk van, online boltokban jóval olcsóbban is hozzájuthatunk. Viszont cserébe az eddig legjobb, és “legstartrekesebb” Star Trek-játékot vehetjük a kezünkbe, gyönyörűszépen kidolgozott modellekkel.

Az is látszik sajnos, hogy a kiadó a költségvetés nagy részét a modellekre költötte el, sajnos a kártyák gyengébb minőségű papírra készültek, mint az elvárható lenne (ezen esetleg kártyavédőkkel segíthetünk, de a helyszínlapoknál ez sem megoldás). A korai példányoknál minőségi kifogások is felmerültek (eltört modellekről és hiányzó alkatrészekről szóltak hírek), de ezeket azóta már helyrehozták (ha netán mégis belefutnál egy ilyenbe, a kiadó zokszó nélkül postázza újra a kifogásolható alkatrészeket), vagy akár magad is orvosolhatod (az én példányomban néhány hajó heroclix szorult, amit párperces barkácsmunkával kellett kijavítani, ill.a Voyager volt törött, de egy héten belül postáztak másikat), persze ezen az árszinten nem kéne ilyesminek előfordulnia.

klingon_fleet_closeup.jpg

 A klingon flotta közelről

Az Expeditions esetében a játék igényli a kiegészítőket, itt viszont a játékosok: hiszen milyen jópofa lenne több más fajjal is játszani. A kiadó két kiegészítőt is megjelentetett, mindkettő egy-egy új fajt és új játékost tett hozzá a játékhoz.

 fc-rom-box.jpg

A romulán kiegészítő a Romulán Birodalmat hozta be, 12 új hajóval (ami igazából ötféle új modellt jelent, persze kicsit különböző tulajdonságokkal). Így már 3, ill 6-fős játék is lehetséges, ha nem bánjuk a hosszabb holtidőt. A romulánok ugyanúgy kaptak egy 100 lapos parancspaklit, mint a klingonok és a Föderáció, de hogy a romulánok a sorozatból ismert stílusa átjöjjön egy új kártyatípus is megjelent: a szabotőr karakterek, akiket az ellenfelek hajójára tudunk bejelenteni. Ezek első pillantásra segítik őt, de egy alkalmatlan pillanatban csúnyán keresztülhúzzák a számításokat (pl. egy alkalmatlan időben leeresztett pajzzsal, vagy kikapcsolt fegyverrendszerrel).

fc-rom_ships.jpg

A romulán flotta különböző hajói

A romulánok, akárcsak a klingonok, álcázni tudják magukat, így nem egészen világos, pontosan hol is vannak a hajóik a táblán. Az ezáltal kialakuló csendes fenyegetést egy új küldetéstípus, a kémkedés (espionage - ESP) is támogatja, ami pontokat adhat például, ha ellenfeleik megijednek tőlünk és visszavonulnak, vagy ha az ellenfelek által felfedezett területre befolyásjelzőt teszünk, vagy épp ha közvetlenül ellenfelünk parancsnoki posztja előtt letapogatást végzünk, és hasonlók.

fc-rom_warbird.jpgAz egyik legszebb modell a játékban: a romulán warbird

A sorozat ismerői tudhatják, hogy ez mennyire tematikus: a romulán játékos jó kis paranoiát tud kelteni a táblán. Ha ügyesen bánik a csapatmozgásaival, és teleszórja a táblát az álcázójelzőivel, ellenfelei nem fogják tudni, melyik alatt bújik meg valódi hajó, és melyik alatt csak szenzorvisszhang - és a zavart kihasználva a romulánok könnyedén magukhoz ragadhatják a győzelmet.

 fc-dom-box_1.jpgHa a föderációsok a tudományos, a klingonok a harci, a romulánok a kémkedős küldetések specialistái, a Dominion a befolyásszerzésé. Sajnos azonban a Dominion kiegészítőnél érezhetően elfogyott már a kiadóban a lendület. A kiegészítőben a Dominion flottájában kardassziai és breen hajókat is találhatunk, de egyforma, - meglepő módon - lila színre festve, ami abban ugyan segít, hogy könnyen megtaláljuk csapatainkat az asztalon, de amúgy nem tematikus, és hát nem is valami szép.

fc-dom.jpg

Két Dominion-hajó

A dobozban kapott küldetéskártyáknál újabb kellemetlen meglepetésre bukkanunk: a Dominionnal kézhez kapott Espionage-küldetések teljesen megegyeznek a Romulán kiegészítőével. Ez önmagában talán még nem lenne gond, a baj csak az, hogy a küldetések jó harmadát a Dominion meg sem tudja oldani. Érthetetlen döntés volt ezen spórolni.

Jó hír viszont, hogy gameplay tekintetében a Dominion megállja a helyét, korrekt ellenfele lehet a korábbi fajoknak, kellemesen kiegyensúlyozza a többiek gyengeségeit és erősségeit. Tematikus vonásként szabotőr kártyákként alakváltókat kapunk, akik nem plusz legénységként kerülnek ellenfeleink hajóira (mint a romulán szabotőrök), hanem konkrét karaktereket cserélnek le.

Úgy tűnik, ezzel itt a Star Trek: Fleet Captains véget is ért, a kiadó figyelme ekkor már két másik Star Trekes játékrendszer felé fordult (amiben részben egyébként ugyanezeket a modelleket használták fel, csak jobban kifestve), és már a Dominionon is látszik, hogy félgőzzel készült.

Ez sajnos azt is jelenti, hogy hiába is vannak más fajokhoz a Wizkidsnek modelljei (ferengi, borg, vulkániak, Archeres Enterprise, stb.) ezeket már aligha láthatjuk viszont a Fleet Captains-ben. Cserébe a meglévő játékrendszer hihetetlen mennyiségű szórakozást tartogat - egész sok játéknyi játék van benne (még akár kiegészítők nélkül is). Igen, vannak bizonyos komponensbeli problémák, amik különösen fájóak, tekintetbe véve a nem túl alacsony árat, de azt hiszem, ezt a játékmenet bőséggel kompenzálni tudja.

Úgyhogy ha igazi Star Trek-élményt akarsz átélni egy társasjáték-asztalon, ezt a játékot csak ajánlani tudjuk. Véleményünk röviden:

kirk-mccoy-thenod.gif

A bejegyzés trackback címe:

https://startrekker.blog.hu/api/trackback/id/tr9613809596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Antilles 2018.04.07. 18:20:40

Az egyik Klingon parancsnokot K(a)mpec-nek hívják?

StarTrekker · http://startrekker.blog.hu 2018.04.07. 19:19:04

@Antilles: igen :-) Ő volt a Klingon Nagytanács vezetője a TNG első felében, amíg egy politikai ellenfele meg nem gyilkoltatta - megmérgezték, ami nem igazán klingonhoz méltó cselekedet. Úgyhogy a név akár stílszerű is lehetne, de nem magyarul van, hanem klingonul. ;)