Sorozatfinálé, ami nem csak lezár majdnem minden szálat, de kitér a klingon anatómia egy érdekes pontjára is... Lapozás után spoilerek!

Történet:

Én nem tudom, mirror-Giorgiou hogy nem bukik le, gyakorlatilag folyamatosan leugat mindenkit, de a Discovery hídján olyan nyugis mindenki, hogy senki nem vágja szájon (csak Burnhamnek meg Sarunak rángatózik a szeme mindig). Miután alaposan beszólt mindenkinek, Giorgiou lemegy a fogdába, hogy beszéljen L'Rellel, de vele is pechje van: a klingon inkább hagyja magát péppé verni, de akkor sem mond neki semmit.

Szerencsére Tyler hozzáfér Voq emlékeihez, így sikerül megszerezni a kívánt információt: honnan lehetne elindítani a Qo'noS lehetséges katonai célpontjait feltérképező drónt a bolygó kihalt vulkanikus rendszerébe. Ez egy szentély felszíne alól lehetséges, ezért a Discovery egy közeli barlangba ugrik. Giorgiou, Burnham, Tyler és Tilly kereskedőknek álcázva elvegyülnek a tömegben.

Nem sokkal később Tilly rájön, hogy a vulkán nagyon is aktív, és a Giorgiou táskájában nem drón van, hanem egy hidro-bomba. Burnham szembeszáll Cornwellel, aki beismeri, hogy az a terv, hogy a bombát felrobbantsák a Qo'noS vulkáni rendszerében, ezzel elpusztítva a bolygón minden életet. Burnham emlékezteti, hogy a Csillagflotta értékrendje szerint nem követhet el tömeggyilkosságot, és meggyőzi Giorgiout, hogy adja át a detonátort a szabadságáért cserébe.

A detonátort meg odaadják L'Rellnek, aki azzal fenyegetve egyesíti a klingon házakat a saját vezetése alatt, és véget vet a háborúnak. A Discovery legénységét hősként fogadják otthon, Burnhamet felmentik, és visszaállítják parancsnoki rangját. Tyler úgy dönt, L'Rellel marad. A Discovery a Vulkánra indul, hogy felvegye az új kapitányát, de útközben vészjelet fog. A vészjel kibocsátója pedig nem más, mint... a USS Enterprise.

Utalások:

- A kezdő képsorokon láthatjuk a Föld körül keringő Holdat, amin, úgy tűnik, laknak, hiszen fényeket látni a sötét oldalán. Ez egybevág azzal, amit Riker mondott Zefram Cochrane-nek a Star Trek: First Contact-ban ("50 millióan élnek rajta, jó időben még Tycho City is látszik..."). Ez már csak azért érdekes, mert a DS9 egy epizódjában ("Past Tense") egy pillanatra látszik a Hold, és teljesen lakatlan.

- Az előző rész hajónaplójában teorizált Föld körül keringő űrdokk tényleg most épül, és ezt láthatjuk is:

A TOS-filmek idejére el is fog készülni. :)

- Qo'noS képe fölött is látható egy hold: a készítők megerősítették, hogy ez a Praxis, ami a Star Trek VI. elején fog felrobbanni.

- Amikor Giorgiou "kihallgatja" L'Rellt, a klingon vörösen vérzik. Bár a Star Trek VI-ban lilás-rózsaszínesnek mutatják a klingonok vérét, minden más alkalommal vörösnek láttuk.

- A felderítőcsapat egy Molornak szentelt templomot keres. A klingon legendák szerint Molor volt Kahless híres/hírhedt ellenfele, akit Kahless hosszú küzdelem után legyőzött.

- Captain Killy segített leigázni a betazoidokat - mondja Giorgiou. A betazoidok a TNG-ben jelentek meg először, Deanna Troi és Lwaxana Troi a legtöbbet látott képviselőjük. Giorgiou megemlíti még a a szintén sanyarú sorsú Mintaka III-at is (TNG: "Who Watches the Watchers?").

- Újra látjuk a zöld színű orioniakat, akik a TOS-ban, a TAS-ban, és az Enterprise-ban szerepeltek.

Vina, az orioni rabszolgalány (TOS: "The Cage")

- Giorgiou két nauszikán pisztolyt ad el a piacon. Egy nauszikán okozott némi "problémát" Picardnak fiatal korában (TNG: "Tapestry"), de visszatértek a DS9-ban és az Enterpriseban is.

- Az orioniak telepén ceti eeleket sütögetnek. Ezeket használta Khan, hogy Chekovot és Terrellt manipulálja (Star Trek II: The Wrath of Khan).

- Az oriont, aki bedrogozza Tillyt, Clint Howard játssza. Ő volt Balok, az eleinte ellenségesnek, de aztán nagyon is barátságosnak tűnő idegen lény a TOS "The Corbomite Maneuver" című klasszikus epizódjában, de játszott egy kisebb szerepet a DS9-ban ("Past Tense") és az Enterpriseban ("Acquisition") is. Balok kínálgatta annak idején "trányával" a legénységet, amiből mintha a mostani karakter mellett is lett volna egy üveg. :-)

- Egy pillanatra látszik egy hölgy, akit éppen tetoválnak. Pöttyök futnak végig a nyakán, tehát ő egy trill (remélhetőleg nem a pöttyöket rajzolják fel neki). A trilleket először a TNG-ben láthattuk ("The Host"), aztán a fajt jelentősen áttervezték a DS9-ban Jadzia Dax képében.

- Szintén az orionok kereskedelmi övezetében láthatunk egy romulán-logós sátrat.

 - A Föderáció székhelye még mindig (vagyis még itt is) Párizs. (A kötelező Eiffel-torony képpel együtt.)

- És persze a legnagyobb dobás: a Christopher Pike vezette USS Enterprise megjelenése. Ebben az időben már megtörténtek a "The Cage" eseményei, de még évekre van Pike súlyos balesete (TOS: "The Menagerie"). Pike tudományos tisztje Spock hadnagy (Sarek fia, és Burnham "testvére"), első tisztje pedig "Number One" (könyves források szerint Una a hölgy neve, de ez kánonban nem megerősített). Kirk még biztosan nincs a hajón (ekkoriban ő a Farraguton szolgál), ahogy több más a TOS-ból ismert karakter sem valószínűleg.

- Az Enterprise-ról muszáj egy kis nyálcsorgató galériát ideraknom:

- Ha a végefőcím zenéje nem volt ismerős... ááá, aki ezt az oldalt olvassa, biztosan ismeri. :-)

- Egyébként nem ez volt az első eset, hogy az Enterprise találkozott a Discoveryvel...

Megfigyelések:

- A klingonoknak tényleg minden szervből kettő van...? :-D

- A tükör-Giorgiou akkor most szabadon mászkál? Biztos jó ötlet ez? Gondolom, viszont látjuk még előbb-utóbb...

- Akkor úgy tűnik, ezzel a résszel tényleg lezártuk a klingon háborús szálat. L'Rell hatalomra kerülésével elindulhat a TOS-ból ismerős hidegháborús helyzet.

- Ugyanakkor meglehetősen fura, hogy milyen gyorsan lezavarta L'Rell a helyzetet. Biztos, hogy a harcos klingonok pikk-pakkra behódolnak? Esetleg lehetett volna egy kicsit hosszabb az beszéd...

- Micsoda íveket írtak le a karakterek az évadban! A bizonytalan Saruból kis híján kapitány lett. Lorcáról kiderült, hogy egy másik univerzumból származik és mindent elkövetett, hogy visszajusson, ami sikerült is (a csúcsvezetővé válás viszont nem). A kifejezetten bunkó Stamets a végére teljesen rendes fickónak tűnik. A dadogós, zöldfülű Tilly egy határozott, sokak által tisztelt fiatal Csillagflotta-tiszt. A Voq/Tyler dolog ugyan egész átlátszóra sikerült, de mégis érdekes volt. És hát ugye Burnham kegy- és életkedv-vesztett állapotából újra egész ember.

- Mi lett a Tilly vállára esett furcsa spórával?

- Az Enterprise megjelenését az új sorozat vizualitásához igazították, amit én speciel nem bánok különösebben, de gondolom, nem mindenki lesz ezzel így. A nyilatkozatok szerint a második évadban az Enterprise hosszabb ideig része lesz a történetnek, aminek egyrészről örülök, mert mégiscsak az Enterprise, de ugyanakkor kicsit aggódok is. Már épp megszoktam a Discovery karaktereit, nem lenne jó, ha az Enterprise karakterei túlságosan elvonnák a figyelmet (egyszerűen azért, mert ez nem az ő sorozatuk).

- Láthatjuk-e vajon majd az Enterprise belsejét, vagy a karakterek egyenruháit például? Ha igen, akkor a régi, megszokott verzióban (ami furán festene a sorozat általános kinézetében), vagy újradesignolva (felháborítva ezzel a régi rajongókat)? (Az egyik könyvben egyébként volt erre egy vicces magyarázat.)

- Még egy kis Enterprise-galéria:

Értékelés:

Korábbi Star Trek-sorozatok is próbálkoztak szorosabban összefüggő epizódokkal, de ilyen mértékű, ennyire keményen átgondolt, és végigvitt szerializációra eddig még nem láttunk példát. És nemcsak történetszinten működött ez, hanem a karakterek jellemét is epizódonként rakták össze. Az egész évad olyan volt, mintha egy könyvet olvasnál, és az epizódok lennének a fejezetek. Az utolsó részben nagy akciókra számítottam, ami nem jött be, de gyakorlatilag az összes karakter kapott egy kielégítő lezárást, és a végére kialakult egy Trek-sorozattól megszokott, "családias" legénység, akinek már tényleg kíváncsi vagyok a kalandjaira a végső határon. Jövőre talán már jobban érezhető lesz a karakterek hatása a történetre, most néha úgy tűnt, mintha a történet mozgatna a karaktereket. A látvány végig lenyűgöző volt egy tévésorozathoz képest, viszont úgy tűnik, hogy a széria csak sztoriszinten tartja be a kánont, vizuálisan nem törekszik a folytonosságra. Van, akit ez jobban zavar, van, akit kevésbé, viszont a sorozat a Star Trek szellemiségéhez hű maradt - még ha időnként ez nem teljesen is látszott világosan (ebben is lehetnének bátrabbak jövőre). Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de a Star Trek Discovery biztosan egy új fejezetet nyitott a Star Trek történelmében.

1.

2.

3.