Magyar Star Trek rajongói blog

Könyv: A Section 31-minisorozat

2018. április 19. - StarTrekker

s31-sloan.jpg

A "31-es Szekció" nevű rejtélyes szervezet a Deep Space Nine epizódjaiban tűnt fel, mindössze három alkalommal (“Inquisition”, “Inter Arma Enim Silent Legis”, “Extreme Measures”), mégis roppant nagy hatással bírt a sorozat világnézetére. A rejtélyes föderációs kémszervezetről sajnos nem tudhattunk meg többet (leszámítva egy megjelenést a "Star Trek Into Darkness"-ben, illetve várható, hogy a Discovery 2. évadában visszatérnek majd), viszont a Pocket Books jóvoltából a többi (a megjelenéskor éppen kurrens) sorozatba is ellátogattak.

A Föderáción belül szinte mindentől teljesen független ügynökség feladata ugyan a Föderáció védelme, de ezen kívül szinte semmilyen más szabály nem köti. Létezésük nem közismert, munkájukat szinte a legteljesebb titokban végzik, és ha ez a munka azoknak az eszméknek az elárulásával jár, amit védenek, gond nélkül megteszik. Nem tartoznak senkinek és semminek sem felelőséggel. Egyenruhájuk éjsötét fekete, afféle Star Trekes “Men In Black”-ek ők. Amit a romulánoknak és a kardassziaiaknak a Tal Shiar és az Obsidian Order képvisel, az ő reszortjuk a Föderációban. De amíg az előbbi kettő jelenléte ismert népük kormányzó erői előtt, a Szekcióról talán csak néhány magasrangú Csillagflotta tiszt tud, és ők nem nagyon fecsegnek…

Mivel a DS9-nak vége, és ezen az idővonalon nem folytatódik tovább a Star Trek, nem valószínű, hogy többet megtudhatunk a Föderáció sötétebbik oldalát képviselő szervezetről. Eme hiányt kisegítendő a Pocket Books megjelentetett egy 4 kötetből álló sorozatot, amelyek mindegyike egy-egy Section 31-es történetet mesél el, egy-egy Trek sorozatból.

TOS

Section 31: Cloak (S. D. Perry)

tos31.jpg

Az első kötet, mely Kirkék kalandját meséli el, nem sokkal a “The Enterprise Incident” c. epizód után játszódik, melyben – ha emlékszünk – Kirk és Spock a Csillagflotta parancsára elloptak egy álcázóberendezést egy romulán hajóról. Az Enterprise egy tudományos konferenciára tart, amikor vészjelzést fog. A veszélyben levő hajót, a USS Sphinxet sikerül megmenteni ugyan, de a fedélzeten mindenki halott, és úgy tűnik: a kapitányt megölték. Az Enterprise legénysége nagy lendülettel nyomozásba kezd, de amikor a hajón találnak egy holttestet, aki nem szerepel a Csillagflotta szerteágazó nyilvántartásában, és Scotty felfedezi, hogy a burkolatot olyan sugárzás érte, melyet csakis egy álcázóberendezés okozhat, Kirk zavarba jön. Zavarát csak fokozza, amikor a Flotta elveszi tőle az ügyet. Szerencsére az új megbízott a kapitány egy régi barátja. Darres ismerte a Sphinx kapitányát és teljesen lehetetlennek tartja, hogy az a romulánokkal kapcsolatban állt volna, mint az a Csillagflotta “hivatalos” magyarázatában áll. Mikor aztán Darres rejtélyes transzporter baleset áldozat lesz, Kirk foggal-körömmel ráveti magát az ügyre. A nyomok a konferenciáról az űr egy kieső szektorába vezetnek, ahol tudósok egy csoportja egy ún. Omega-részecskét tanulmányoz…

Remekül sikerült megtalálni azt a fogódzót, amivel el lehet indítani a történetet, és regény végére kapunk egy pár érdekes infó-morzsát is a Szekcióról, de tulajdonképpen ez a könyv nem más, mint egy régimódi krimi. Ami igazán élvezetessé teszi, az az, hogy szinte minden TOS szereplő kap benne egy kicsi szerepet (Chekov szerepe különösen humoros, ismételten megtudhatjuk, mi mindent találtak fel az oroszok…), mindenki hozza a formáját, mindenki egy picit tesz hozzá a megoldáshoz, hogy aztán a végén elénk táruljon a nagy kép. Van olyan szál, amiről azt hisszük, köze van a dologhoz, aztán kiderül, hogy nincs, illetve van, de nem úgy, ahogy előzőleg gondoltuk; de hát ezt így illik egy krimiben.

A könyv javára írható még, hogy rövid, tömör, de nem tömény; szépséghibája viszont, hogy a végén Kirk tudomást szerez a 31-esek létezéséről, és megfogadja, hogy tenni fog ellenük. Kár így ezért az epilógusért, de persze ha nagyon akarjuk, feltételezhetjük, hogy Kirk később “meggondolta” magát… de ez már egy másik történet lenne, nem igaz? Írjuk inkább az írói szabadság számlájára.

TNG

Section31: Rogue (Andy Mangels & Michael A. Martin)

tng31.jpg

A Geminus Gulf egy csillagközi „senkiföldje”, melyen át egy gyors csillaghajóval is két hétig tart az út. A szinte teljesen jelentéktelen terület valahol a Föderáció és a Romulán Csillagbirodalom határvidéken helyezkedik el, s mindössze egy olyan bolygója van, melynek lakói csillagközi utazásra képesek. Itt, a Chiaros IV-en hamarosan népszavazást tartanak, hogy hová is akarnak tartozni. Bármelyik oldal javára is dől el a mérleg, az a hatalom a Geminus Gulfot is magáénak tudhatja. Amikor azonban a Föderáció diplomáciai küldöttségének nyoma vész, és eltűnik a USS Slayton diplomáciai és kutató hajó, a Csillagflotta a frissen útjára indított USS Enterprise-E-t küldi nyomozni (pár hónappal a First Contactban látottak előtt járunk). Feladatuk, hogy megtudják, mi történt a diplomáciai kontingenssel, és hogy miért érdeklődnek egyáltalán a stratégiailag teljesen jelentéktelen terület iránt a romulánok. Azonban sem Picard, sem Batanides, a Csillagflotta Hírszerzés admirálisa (és Picard egyik szobatársa az Akadémiáról, ha emlékszünk a TNG „Tapestry” c. epizódjára) sem sejti, hogy a háttérben egy titkos föderációs szervezet szövögeti szálait, és hogy a romulán oldalon Koval, a Tal Shiar vezetője orruknál fogva vezeti mindannyiukat…

A Section 31 minisorozat második kötete egy roppant érdekes politikai thrillert tesz az olvasó asztalára, melyben az akció és a diplomácia egyaránt szerephez jut. Pedig a témaválasztás enyhén kockázatos, hiszen a TNG „tökéletes” világképébe elég nehezen illeszthető be a sötétebb hangulatú DS9-ból importált kémszervezet, azonban az írópáros ezt a feszültséget a karakterek közötti belső konfliktusokra süllyeszti le, és így válik a könyv élvezetessé. A Picard-Batanides-Zweller trió (lásd TNG: „Tapestry”) összezúzása és Lt. Hawk (a First Contact kormányosa, ha emlékszünk) őrlődése a Szekció és a Csillagflotta között teremti meg a regény alapját. Hawk hadnagy ugyanis egész nagy szerepet kap ebben a történetben, s hozzá kapcsolódik még egy rizikós dolog is.

Az írók ugyanis Hawkot (természetesen a Paramount engedélyével, akik szintén latolgattak valami ilyesmit a filmben, de aztán mégsem tették) homoszexuálisként ábrázolják, aki egy stabil és működőképes párkapcsolatban él egy másik férfival, és ezt a regény többi szereplője – egyébként hűen a Star Trek toleráns világképéhez –  teljesen normálisként kezeli. Jóllehet, ez a szál a történetnek mindössze ha 1%-át teszi ki (és semmi hatással nincs a történetre), alkalmas volt arra, hogy megjelenésekor (2001-ben) az interneten “botránykönyvként” cikkezzenek róla. Ez azonban ne tántorítson el senkit: a minisorozat legjobb darabját mulasztaná el, ha kihagyja ezt a kötetet.

DS9

Section 31: Abyss (David Weddle & Jeffrey Lang)

ds931.jpg

A DS9 mondhatni a Section31 otthona, ezért az előzőeknél is fokozottabb várakozásokkal vettem a kezembe ezt a kötetet. Meglepetés is ért egyből, amikor kiderült, hogy ez a könyv egy másik sorozatnak is része. A cselekmény ugyanis a sorozat után játszódik, és ezért a DS9 „folytatás-szériájának” is teljes jogú tagja, ennek következtében az új szereplők is kapnak egy-egy szuszannásnyi szerepet (Ro, Vaughn és legfőképpen Taran’atar).

A történet közvetlenül az „Avatar” után játszódik (de annak ismerete nem szükséges a megértéséhez). Az állomás élete lassan visszatér a „megszokott” kerékvágásba, amikor Julian Bashir sötét ruhába öltözött látogatót kap a szállásán (igen, megint szegény Bashirre jár rá a rúd). Természetesen nem Luther Sloanról van szó (hiszen, ha emlékszünk, ő meghalt a sorozat egy korábbi epizódjában), hanem egy hasonló „fa”-stílusú kollégáról. A Cole nevű ügynök (miután fölajánlja a lehetőséget Bashirnek, hogy csatlakozzon a Szekcióhoz, amit persze az visszautasít) tesz egy pár érdekes megjegyzést a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban, majd végül is elmondja jövetele célját.

Habár titkolták ugyan, de nem Bashir az egyetlen a társadalomba gond nélkül beilleszkedni képes genetikailag feljavított ember.  Dr. Ethan Lockent sikerült rávenni arra, hogy titkos kutatásokat folytasson a Szekció számára a Domínium háború alatt, a közelmúltban azonban megszakított minden kapcsolatot a titkos társasággal. Kis idő elteltével kisebb-nagyobb támadásokat észleltek a kutatótelep körüli bolygórendszereken, állítólag a hírhedt Khan Noonian Singh nevében szeretne egy új birodalmat alakítani. A Szekció ráadásul attól tart, hogy a főleg géntechnológiával foglalkozó tudósnak sikerült áttörést elérnie a kutatásaiban, és sikerült előállítania egy új fegyvert: lehetséges, hogy megalkotott egy genetikailag módosított, emberhez hű jem’hadart, amivel a Föderáció (ill. a 31-es Szekció) biztosíthatná hatalmi pozícióját a kvadránsban.

A Szekció szeretné, ha Bashir elmenne a doktorhoz, kiderítené hol tart a kutatásokkal. A doktor mindenki elől elzárkózik, de Bashirrel, tekintettel múltjuk közös vonására, talán szóba áll majd. Bashir némi hezitálás után elvállalja a feladatot, és egy kisebb különítményt állít össze Ro Larenből, Ezri Daxből, és logikusan Taran’atar is elkíséri a csapatot. A teamnek kisebb vargabetű után sikerül eljutni a bolygóra, ahol dr. Locken a kutatásait végzi, ott azonban, mivel alábecsülték a bolygó védelmét, kényszerleszállni kénytelenek. Míg Ezri és Bashir fogságba esik, Ro és Taran’atar a bennszülöttekből próbál mentőakciót és ellenállást szervezni…

A DS9 egyik legemlékezetesebb epizódja a „Dr. Bashir, I Presume” volt, amelyben Bashirről kiderült, hogy titokban genetikai kezelések alatt állt. Olyan mélységben nem tértek vissza a témára az írók, mint abban a részben, ezért is örültem, hogy Bashirt a regényírók elsősorban ebből a szempontból látták sebezhetőnek. Sajnos azonban, azok a jelenetek, amikor a doktor a saját oldalára igyekszik állítani a James Bondosra szerelt Bashirt, kissé hiteltelenre sikerültek, mert az olvasó egyszerűen nem hiszi el, hogy Bashir igent mondana az ajánlatra. Ilyet egy főszereplővel, akit immár 7 éve ismerünk, egyszerűen nem lehet eljátszani. (Az egész szituáció egyébként James Bond „Dr. No” c. kalandjára emlékeztet, ahogy ott, itt is abszurd lenne, ha a főhős átállna.) Érzésem szerint az írók erre a Bashires-szálra koncentráltak főképp, a másik szál (Ro és az ellenállás) viszont halványra sikeredett, mégis annak egy nem túl kiemelt momentuma válik érdekessé.

Taran’atar, a jem’hadar, aki a „szokásos kívülálló” szerepét játssza a DS9 folytatásokban, válik fokozatosan a B-szál főszereplőjévé, ami időnként humorba, időnként komolyságba csap át. Ez igencsak jót tesz a karakternek, mert ő az egyetlen az „új” szereplők közül, aki még nem kapta meg a lehetőséget, hogy eltűnjön a kérdőjel a feje fölül (így viszont a többiek kerülnek hátrányba…). Noha egy idő után ez roppant élvezetes (legalábbis számomra az volt), ez akkor is csak egy mellékszál.

És bár a regényírók a vége felé kötelességtudatosan elrobbantgatnak egy-két Section31-es petárdát (ezekben a kötetekben ez szinte kötelező, ugye), a „Bashir-ügynek” köszönhetően az „Abyss” egy olyan kötet, ami sokat ígér, de aztán ezeket az ígéreteket nem sikerül beváltania. És az előzmények ismeretében ezért nagy kár.

VOY

Section 31:  Shadow (Dean Wesley Smith & Kristine Kathryn Rusch)

voy31_1.jpg

„A Section31 a Voyageren? Hát ez hihetetlen!” – mondhatná olvasó. Tanácstalansága csak fokozódik, amikor a könyv első lapjain kiderül, hogy a történet pár héttel az „Equinox” c. epizód előtt játszódik. Sok-sok fényévnyire a Delta-kvadránsban. Az ember azt hinné, hogy idáig már nem ér el a Szekció keze. Nos, ebben téved.

Hétkilenceddel különös balesetek történnek. Ráadásul sorozatban. Vagy nem is balesetek? Egy idő után úgy tűnik, mintha a Voyager központi számítógépe szándékosan merényleteket próbálna elkövetni ellene.  Pedig a számítógépre most amúgy is szükség van: a Voyager érzékelői egy fénysebesség alatt utazó hajót jeleznek, amely a biztos halálba (egy napkitörésbe) megy, ha a Voyager nem segít rajta.

Ennyiben össze is foglalható a történet, a problémák már kevésbé. A fentebb említett „abszurditási tényező” végig belengi a kötetet. A helyzet felismerése után az olvasó több elméletet állít fel a szituáció megoldására.

  • 1. Egy ügynök van a Voyageren, aki irányítja a számítógépet. De miért tenne a Szekció ügynököt egy olyan hajóra, ami egy elveszett hajó után kutat a Vadvidéken? A Voyager eredetileg nem a Delta Kvadránsba indult! A Maquis-problémát pedig nem tekinteném olyan horderejűnek, ami a Szekciónak nagy fejfájást okozna.
  • 2. A Szekció valahogyan kapcsolatban áll a Voyager számítógépével, és mindenről tud, ami a hajón történik. Ez ugye, lehetetlen.
  • 3. A Csillagflotta összes hajójának számítógépe titokban be van programozva arra, hogy a Föderációra fenyegetést jelentő személyeket el tegye láb alól…

Nem is tudom, melyik az abszurdabb.  A megoldás, amivel a könyv előáll, azonban egyik variációval sem stimmel teljesen. Ez egy részről jó. Másrészről viszont abszurd (mintha ezt már mondtam volna). Érezhető az írók igyekezete, hogy megfeleljenek a kiadó igényének. (Ha már kitalálták ezt a négy sorozaton átívelő témát, hát igyekszenek is megfelelni.)

Sikerült kiizzadni egy egész jó ötletet azért, nevezetesen: magyarázzuk meg, miért borul ki majd annyira Janeway, amikor esküszegő Csillagflotta-tisztekről találkozik („Equinox, II.”). Ezt tényleg jó ötlet lenne megmagyarázni (ha visszaemlékszünk, abban a részben eléggé elszaladt Janewayjel a ló, pl. kis híján rányitotta a kihallgatandó tisztre a raktér légzsilipjét), de sajnos nem sikerült túl meggyőzőre. Szintén keserű szájízt hagy maga után, hogy miután az egész könyvön át folyik a hajón a nyomozás a merénylő után, Hetes egyszerűen előáll a (helyes) magyarázattal. A Borg ugyanis korábban (pl. Wolf 359-nél) asszimilált áldozatai között akadtak olyan Csillagflotta-tisztek is, akik a Szekció tagjai voltak. Így a Borg (és Hetes) mindent tud a 31-es Szekcióról, amit tudni lehet.

Ha az olvasó azt érzi, hogy elégedetlen vagyok a végeredménnyel, nem téved. Eleve elhibázottnak gondolom a lépést, hogy a Section31-et belekeverjük a Voyagerbe. Csak sajnálni lehet az írókat (ketten kellettek hozzá), akiket a szerkesztőjük/kiadójuk megbízott a feladattal. Derekasan próbálkoztak (külön, személyes köszönet az Equinox-szálért), de sajnos elrontott ötletből nem lehet kiindulni. Mindenesetre, kihozták a témából, amit lehetett.

 

A Section31 minisorozatról általában

A Section 31 a hasonló sorozatokon átívelő minisorozatok minden gyermekbetegségét felmutatja. A probléma eredete abban van, hogy azért a Trek-sorozatok világa icipicikét különbözik egymástól. Ami az egyikben működik, a másikban nem. Meglepetésemre ebből a négy kötetből egyértelműen a TNG-s kötet viszi a pálmát, mert azokat az intrikákat, diplomáciai és személyes konfliktusokat mutatja be, mint a tévéepizódok alapján elvárnék. A TOS és a DS9 kötetek kevésbé sikeresen, de eredményesen alkalmazzák a titkos szervezetet és a vele kapcsolatos anomáliákat. És, ahogy lenni szokott, a csomagban van egy fekete bárány. Ezt a címet, mint az előzőekből kiderült, ezúttal a VOY nyerte el. Amit viszont mindegyik írónak sikerült abszolválnia, azok az apró meglepetések. Olyan félmondatos kis utalgatások, melyek a Szekció viselt dolgairól szólnak, és amelyek egyedi ízt adva teszik élvezhetővé ezeket a köteteket.

(A cikk eredetileg a Magyar Star Trek Klub fanzinjában jelent meg.)

A bejegyzés trackback címe:

http://startrekker.blog.hu/api/trackback/id/tr7113832942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.