Magyar Star Trek rajongói blog

Csillaghajók: A Defiant-osztály - Írta: Balázs

2018. április 12. - StarTrekker

maxresdefault.jpg

A Deep Space Nine ugyan egy űrállomáson játszódik, de egy Star Trek-sorozat alapvetően a felfedezésről kéne szóljon, ezért végül ez a széria is kapott egy csillaghajót. Balázs legújabb írásában a USS Defiantet mutatja be nekünk.

Ha választanom kellene kedvenc Star Trek-sorozatot, akkor én bizony a Deep Space Nine-t mondanám annak, annak ellenére, hogy mint oly sokan, én is a Voyagerrel kezdtem. Érdekes, hogy mikor először adta a Viasat 3, még egy kicsit sem érdekelt, én a Voyagert szerettem volna látni elölről, ugyanis valahol az első évad felénél csatlakoztam a sorozathoz, így az első részeket nem láttam. Aztán úgy voltam vele, hogy ’meh’, ez is egy Star Trek, és a Voyager is tetszett, úgyhogy ezt is elkezdtem nézni. Így végül a DS9 elejét se láttam, de mikor a TNG is műsorra került, na, azt már szigorúan az első résztől néztem.

Nagyon-nagyon tetszett a DS9 számomra roppant karizmatikus Sisko kapitánya, és az először csak kevésbé nyíltan ellenséges, de az utolsó évadra már egyértelműen gonosz Gul Dukat, és az őt megformáló Marc Alaimo páratlan színészi játéka. Plusz az, hogy a harmadik évadtól volt egy meghatározó alapkonfliktus, a Domínium háború, szerintem nagyon jól állt a sorozatnak. A felfedezés azonban így is megmaradt a sorozat védjegyének, és mivel egy űrállomással nehéz járni az űrt, a harmadik évad elejétől csatlakozott a mai bemutatónk tárgya is, az NX-74205 USS Defiant.

defiant_underside.jpg

NX-74205 USS Defiant

Igaz, a Defiantot nem csak a felfedezés miatt alkották meg a sorozat készítői. A „Jem’Hadar” című epizódban - amely a második évad zárórésze is - láthattuk, hogy az addig nem ismert, Gamma Kvadránsbeli nép, a Jem’Hadar minden további nélkül el tud pusztítani egy Galaxy-osztályú hajót is, azonban a DS9-on csak néhány Danube osztályú űrkomp állomásozott, melyek hatékonysága a nullához volt közel egy esetlegesen támadó flottával szemben.

A sorozat berkein belül maradva azonban a Csillagflotta egyre jobban tartott egy jövőbeli Borg inváziótól a 2365-ben a Wolf 359-nél lefolyt csata után, és mivel ott 39 hajójukat (rajtuk 11 000 emberrel) pusztította el egyetlen Borg kocka, a flotta számára világossá vált, hogy a jelenlegi hajóik nem képesek felvenni a kesztyűt egy ilyen erejű ellenséggel szemben. 2370-ben, három évnyi lázas tervezgetés után végül megépült a Defiant, mely papíron kísérőhajó, de nem hivatalosan a Csillagflotta első hadihajója. Ezt jól mutatják a hajóosztály jellemzői is, mindössze 170 méteres hosszával az egyik legkisebb csillaghajó típus. Négy szint található csak a járművön belül, meglehetősen spártai kialakítású, szűk kabinokkal felszerelve, ehhez képest azonban igen jelentős tűzerőt tudhat magáénak. Négy pulzus-fézerágyúból, és 6 torpedókilövőből indíthat azonnali támadást a Defiant. Nem is akármilyet, ugyanis a VIII-as és IX-es típusú fotontorpedók mellett kvantumtorpedók is részét képezték a magával hordott fegyverarzenálnak. Ezeken felül három sima fézersugárzót is elhelyeztek, egyet-egyet a hajó elején és hátulján, valamint egyet a burkolatba süllyesztett híd mögött. Vészhelyzet esetén a deflektortányért is át lehetett alakítani, hogy fézersugarat bocsásson ki, jóllehet, ez csak egyszeri tüzelésre adott lehetőséget.        

Nem megszokott egy ilyen pici hajónak a 7-es osztályú hajtóműmag, amellyel a Defiant 9.5-ös maximális utazósebességet tudott tartani, de szükség esetén legfeljebb 12 órán át 9.982-es fokozaton is tudott üzemelni (ez gyorsabb, mint a Voyager elméleti 9.975-ös maximuma, annak ellenére, hogy „fejletlenebb” hajtóműről beszélünk!)

defiant-wallpaper-warship-widescreen-federation-elmuzzerino-albums.jpg

A Defiant miközben a pulzus-fézerágyúkból tüzel

A három éves tervezés alatt sem sikerült a hajó minden hibáját tökéletesen megszüntetni, azonban mivel a Borg invázió esélye egyre csökkent, így a flotta nem is fordított már akkora figyelmet erre a projektre. A hajó megépült ugyan, de inaktív maradt, és egy jó évig csak raktározták, mikor a növekvő Jem’Hadar fenyegetésre válaszul Sisko parancsnok átkérte a Deep Space Nine-hoz. Itt Miles O’Brien és gépészcsapata először szörnyülködve tette rá a lábát a hajóra, de idővel minden maradék hibáját meg tudták szüntetni, és remek hadihajó vált belőle. Olyannyira, hogy miután Sisko továbbította az általuk eszközölt módosítások listáját a Föderáció mérnökeinek, 2373-ban végül beindult a Defiant-osztály sorozatgyártása is (sőt, még a tüköruniverzumból jövő O’Brien is ennek a hajónak a terveit lopta el, és „kérte” Sisko segítségét, miután ők is szembesültek a tervezési hibákkal).

A Defiant azonban más különlegességgel is rendelkezett, amivel semelyik egyéb Csillagflotta hajó nem. A Föderáció mellett a romulánok is tartottak az új ellenségtől, így az Algeroni egyezményt – mely tiltja Föderációs hajókra kifejlesztett álcázók használatát - kiegészítették egy függelékkel. Ebben azt szabályozták le, hogy a Romulán Birodalom átad a Defiantnak egy álcázót, melyet csak a Gamma-kvadránsban használhatnak, valamint minden ott szerzett információt megosztanak a romulánokkal. Mivel az ajánlatot a Csillagflotta elfogadta, így a Defiant volt az első és egyetlen álcázható föderációs hajó.

Egyéb újdonságokat is felvonultatott a jármű, mint például az ablatív páncélzatot. Ez a fajta borítás utolsó mentsvárként szolgál a hajó védelmében, ha a pajzsai már teljesen használhatatlanok. A páncél bizonyos fokig elnyeli a fegyverek energiáját, ami esélyt adhat a hajó elhagyására. További különlegesség - bár ezt sajnos nem láttuk képernyőn – a deflektornak is helyet adó orr-rész, melyben jónéhány torpedót is tárolnak, leválasztható, és rakétaként irányítható. Ilyen esetben azonban megszűnik a térváltás lehetősége, azonban a hajóval szükség esetén landolni lehet egy bolygón, ugyanis a beépített landoló felszerelés ezt lehetővé teszi.

Szintén különlegessége a járműnek, hogy az elsők között szereltek rá holokommunikátor egységet. Ez a készülék arra volt jó, hogy a hívott fél teljes egészében megjelenhetett holografikus formában az adott hajó hídján. Azonban a berendezés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert hosszú távon semmilyen előnnyel nem rendelkezett az addig használt képernyőn keresztüli kommunikációs módszerhez képest, így néhány hónap után le is szerelték a hajóról.

sisko_eddington_cascade_virus_ds9_5x13_for_the_uniform.jpg

Sisko kapitány beszélget a Maquis szakadár Eddingtonnal a holoplatformon keresztül

Bár a TNG-ben, és a Voyagerben is láthattuk a főszereplő hajó elpusztulását, azonban a Defianté az egyetlen, mely kvázi „végleges” volt, szemben a többi sorozattal, ahol vagy egy időhurok, vagy anyagkettőződés következtében végül mégsem „igazán” robbantak fel a hajók. 2375-ben ugyanis belépett a Domínium oldalán egy új szövetséges az elhúzódó háborúba, méghozzá a breenek. A breen flotta olyan elképesztően hatékony energiaelszívó fegyverrel rendelkezett, melynek egyetlen klingon hajó kivételével semmilyen más jármű nem tudott ellenállni. Az ún. „II. Chin’toka-i csata” alatt a Defiantot is eltalálták ezzel az energiafegyverrel, és kilőtték. Néhány hónappal ezután került a DS9-ra a USS Sao Paulo, szintén Defiant-osztályú jármű, melyet Ross admirális (az általa vezetett Második Flottába tartozott a Defiant) hivatalos körülmények között átkeresztelt Defiant-ra. Főbb különbség az eredeti és az új hajó között, hogy a deflektora már ellen tudott állni a breen fegyvernek, illetve, hogy ez a hajó nem kapott álcázót. A hídon is történtek változások, a leginkább szembeötlő a kapitányi szék körülötti pultok, és a mögé elhelyezett konzol, valamint a megváltozott kárpitozás.

 hidak_1.png

Balról az eredeti Defiant, jobbról a Sao Paulo hídja

Érdemes megjegyezni, hogy a nyolcadik Star Trek-filmben, a "Kapcsolatfelvétel"-ben láthatjuk, ahogy a Defiant azt teszi, amire eredetileg is szánták. 2373-ban ugyanis valóban eljött a Borg egy újabb kockával, és a Defiant, élén Worffal meglepően sokáig állta a támadását. Azonban egy rombolósugár végül mégis a használhatatlanságig roncsolta a járművet, és Worf már nekivezette volna a kockának, mikor a USS Enterprise-E a segítségükre sietett. Itt fontos hozzátenni, hogy a mozifilm készítői szerették volna elpusztítani a Defiant-ot, azonban Ira Steven Behr, a DS9 írója/producere szóvá tette, hogy az „az ő hajója” és problémákat okozna a sorozatban, ha a Borg végezne vele. Így, mikor Worf felmegy az Enterprise hídjára, és érdeklődik a Defiant sorsáról, Picard kapitány tájékoztatja, hogy a hajó még megmenthető. 

Egy harmadik Defiant-osztályú hajót is láthattunk a DS9-ban, név szerint az NCC-75210 USS Valiant-et. A Valiant egy elit Csillagflotta kadét-csapat hajója, akik azonban a Domínium háború kitörésekor az ellenséges vonalak mögött rekedtek. Egy kardassziai csatahajó súlyos károkat okozott a hajóban, és minden főtiszt életét vesztette, így a kadétok vették át az irányítását. A megszavazott kapitány végül a vesztébe hajtotta a Valiantet, az ugyanis leleplezett egy minden addiginál nagyobb Domínium űrhajót, de ahelyett, hogy az értékes információval visszatért volna föderációs űrbe, szembeszállt a monstrummal, a hajó egy feltételezett hibáját kihasználva. Azonban a hiba nem létezett, és a Valiantet játszi könnyedséggel felrobbantották, mindösszesen három túlélőt hagyva a 35 fős legénységből. További érdekesség, hogy eredetileg a Defiant kapta volna a Valiant nevet, azonban mivel a Star Trek: Voyager debütálása már a küszöbön volt, a készítők szerették volna elkerülni, hogy mindkét futó Star Trek-sorozatban "V" betűvel kezdődjön a főszereplő csillaghajók neve.

uss_valiant_destroyed.jpg

A Valiant pusztulása

Néhány háttérinfó még a hajóról:

  • Bár a Sao Paulo gyakorlatilag másik hajó, másik regisztrációs számmal (NCC-75633), a készítők túl drágának találták, hogy átírják az összes külső animáción a régi Defiant regisztrációs számát, így lehet, hogy miután ez a hajó állt be a Defiant helyett mégis az NX-74205 számot láthatjuk a hajó oldalán.
  • Ronald D. Moore, a sorozat egyik írója elképesztő módon ragaszkodott ahhoz, hogy a Sao Paulo az átnevezése után vegye fel a „Defiant-A” nevet, mint ahogy az elpusztult Enterprise is Enterprise-A néven látta meg újra a napvilágot. Elmondása szerint az őrületbe kergette írótársát, Ira Steven Behr-t, annyit nyaggatta ezzel a dologgal. Végül a feljebb leírt ok miatt maradt az eredeti Defiant név, bár Moore közölte, hogy számára mindig Defiant-A marad a hajó.
  • Nem véletlenül esett a választás a 74205-ös számra, ugyanis Gene Roddenberry egyik fia, Rod Roddenberry 1974. február 5-én született. Rod Roddenberry a DS9 művészeti részlegén dolgozott.
  • A DS9 utolsó része után, az elsők között megjelent Avatar című kétrészes könyvben a háború utáni nagyjavítás folyik az állomáson, mikor egy renegát Jem’Hadar csapat megtámadja azt. Mivel az állomás képtelen megvédeni magát, a Defiant segít nekik szorult helyzetükben. Ebben a csatában használják először a Defiant leválasztható orrát, mint irányítható robbanófejet, és ugyancsak ebben a könyvsorozatban kap egy újabb álcázót a romulánoktól.
  • A magyar szinkronban "defiánt"-ként hivatkoznak a hajóra, a "difájent" helyett, ami azért is furcsa, mert az összes többi hajónév angol kiejtés szerint szerepel a magyar változatban. A hibát állítólag az okozta, hogy a magyar szöveg mellől első megjelenésekor kimaradt a helyes kiejtés részletezése, és a későbbiekben már nem változtattak rajta, hogy konzisztens legyen.

Ahogy minden hajóosztály, úgy ez is megtalálható a Star Trek Online-ban, mint kísérőhajó. Azonban emlékeim szerint csak akkor lehetett ilyen hajót irányítani, ha tagja vagy egy flottának, ami esetemben szomorú, mert én személyesen sosem voltam, tehát a Defiant-osztályú hajót sem irányítottam. Azonban maga a USS Defiant még szolgálatban van a játékban, és meg is látogatható a DS9-on játszódó küldetéssorozatban. Felújított modellje pedig a Sao Paulo-osztály nevet kapta.

A geek-karácsonyfadíszekben (is) nyomuló Hallmark 1997-ben örvendeztette meg a Defiant rajongóit a hajó karácsonyfadísz változatával. Érdekessége, hogy ha hozzácsatoljuk a karácsonyfaégő-sorunkhoz, világít is: az impulzus- és a térhajtóműve kigyullad, két hátsó helyzetjelző fénye pedig villogni kezd.

hallmark_defiant.jpg

christmas_defiant.jpg

A modell részletes kidolgozottsága szintén dícséretet érdemel

A hajó egy másik meglepő felbukkanása 2008-as: egy kanadai cég csokiból szerette volna elkészíteni. Íme a tejcsokoládé Defiant. Fegyverzetéről nincs információnk, de azt biztosan tudjuk, hogy mogyorót nem tartalmaz.

csoki_defiant.jpg

Arról sajnos nincs infónk, milyen az íze - ha lenne, se akarnánk megenni

A legérdekesebb merchandising-megjelenés azonban kétségkívül ez a hordozható CD-lejátszó, 1998-ból:

defiant_cd_player.jpg

Hozzájutni normál, bolti forgalomban azonban nem lehetett, csak a brit CIC Video promóciójában. Ha ugyanis ebben az évben Star Trekes videókazettákat vásároltál (a DS9 6. és a VOY 4. szezonja jelent meg ekkor, kazettánként két epizódonként), akkor az ebben rejlő kuponokat kellett összegyűjtened, hogy azokért (és még némi pénz befizetésével) ajándékokat kaphass (kulcstartót, dzsekit, stb). A legtöbb pontért ezt a gyönyörű CD-lejátszót kaphattad meg, ami a zenehallgatás mellett világít is, és a hajóra jellemző hangokat (fézer, fotontorpedó, térhajtómű, stb.) is ad.

A megvásárolható NX-74205 USS Defiant Eaglemoss-makett az egyik kedvencem, mert a méretarányok miatt (az egyik legkisebb hajó) igen szépen ki van dolgozva minden egyes része.

29357054_2090320804326340_3724385967377743872_n.jpg

Az állvánnyal egyébként szerintem hadilábon állhat az Eaglemoss, mert ebből is könnyen kipottyan a makett, még ha annyira nem is könnyen, mint az Excelsior.

29356210_2090321047659649_6278376527503556608_o.jpg

Nagyon szépen látszik a hajó közepén található komphangár, és a Bussard-kollektorok feletti két-két pulzus-fézerágyú is. A színezés is a helyén van, összességében ez (is) megéri a pénzét. :-)

Remélem, ezt az írást is hasznosnak találtátok, legközelebb az Intrepid-osztály és a USS Voyager lesz terítéken!

A képeket a hivatalos ST Wikipédia oldalról a Memory Alpháról, a Foundation3D oldaláról, valamint az Ex Astris Scientia nevű ST rajongói weboldalról hoztam el nektek, a makettről készült képeket pedig én lőttem. :-)

Balázs régebbi csillaghajós írásait ezen a linken találjátok!

A bejegyzés trackback címe:

http://startrekker.blog.hu/api/trackback/id/tr513817682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://autossagok.blog.hu/ 2018.04.12. 16:46:22

Nekem is ez a kevenc sorozatom, pedig az elején mennyire vicces volt a sok költségkímélő megoldás (lásd a DS9 Pilot). Ehhez képest a sorozat a Star Trek univerzum megkérdőjelezhetetlen alfahímjévé fejlődött, amikor befejezték a TNG-t és volt pénz akcióval (ez esetben csata)jelentetkkel felturbózni a felpörgött eseményeket. A Start Trek (de talán a filmtörténet) legmonumentálisabb űrcsatái vannak benne az 5-7 szezonban (személy szerint nálam a Visszatérés hadművelet minden idők második legjobb űrcsatája volt autossagok.blog.hu/2017/12/13/filmtortenet_legjobb_urcsatai_van_elet_a_csillagok_haborujan_tul ), és a Defiant valóban egy teljesen új dimenziót nyitott a szinte vadászgépekre emlékeztető mozgányosgáú és ütőképes űrhajóval.

StarTrekker · http://startrekker.blog.hu 2018.04.12. 19:01:04

A CD lejátszó azért is durva, mert azok a kétepizódos videókazetták elég drágák voltak...

Locco 2018.04.13. 10:45:26

@Ződ2000: Egyetértek, mikor tavaly újranéztem az egész sorozatot, tinikorom óta először, akkor majd' leestem a székről néhány masszívabb csatajelenetnél :D - Balázs