Idén szeptemberben 30. születésnapját ünnepelte a Star Trek: The Next Generation (TNG), ami 1987-ben debütált, és egy új korszakot nyitott a Star Trek történetében. Egyrészt száz évvel későbbre helyezte a cselekményt, másrészt teljesen új karaktereket vezetett be. A sorozat az első két évben kissé botladozott, de a harmadik évadban rátalált saját hangjára, és hihetetlen népszerűségre tett szert. Picard, Data, Worf és a többiek éppolyan elismert figurák lettek rajongói körökben, mint az eredeti sorozat szereplői. A sorozat 7 évada ezen felül is egy új nemzedéknyi rajongót szerzett magának, és két folytatás-, ill. egy előzménysorozatot inspirált. Ebben a posztban a 10 legjobb részt gyűjtöttük össze. Ha a legjobb epizódokat akarod látni a sorozatból, ezeket feltétlenül nézd meg!

Mielőtt belekezdenénk, meg kell jegyezzem, hogy a zsűri nehéz helyzetben volt… 176 részből kellett tízet kiválasztanunk (ez még az előző cikkben, a TOS 79 részével se volt könnyű), így időnként valamilyen szempont alapján szelektálni kellett. Próbáltunk változatos epizódokat összeszedni, a hasonló sztorikból az erősebbet kiválasztani, és a kétrészes történeteket is egy epizódnak számítottuk be. Ennek ellenére saját véleményem szerint is kimaradt több olyan, nagyon magas színvonalú rész, ami biztosan megállta volna a helyét ebben a tízes listában, viszont cserébe ezt a 10 részt bátran merjük ajánlani.

10. Cause and Effect (5. évad, 18. rész. Írta: Brannon Braga. Rendezte: Jonathan Frakes.)

A minden idők egyik legmeghökkentőbb nyitányával induló epizód (gyakorlatilag a főcím előtt teljesen megsemmisül az Enterprise!) egy csavar a már a Trekben is sokszor látott időutazás-tematikán. Brannon Braga forgatókönyve ugyanis egy időhurokba küldi az Enterprise-t, amely újra és újra a legénység halálával végződik. Az epizód nemcsak sikeresen egyensúlyozza az izgalmat, az akciót és a logikát – mindezt úgy teszi, hogy gyakorlatilag majdnem ugyanazokat a jeleneteket látjuk (kis változtatásokkal) ismétlődni, mégsem lankad a néző figyelme, mégis izgalmas tud maradni, és ezért nemcsak a scriptet és a színészeket, hanem a rendezőt is dícséret illeti. Sok időutazásos epizód volt korábban is a Star Trekben, de ez az epizód egy egészen különlegeset variál rajta. És tegyük hozzá: másfél évvel az „Idétlen időkig” előtt.

9. Tapestry (6. évad, 15. rész. Írta: Ronald D. Moore. Rendezte: Les Landau.)

Ebben a részben a főcím előtt „csak” egy szereplő hal meg, viszont ő maga Picard kapitány. A halál után viszont Isten (helyett?) Q várja, aki visszaküldi őt az időben, hogy megváltoztassa azt az eseményt, ami végül a halálát okozta (egy dühös nauszikán okozta sérülést, aminek köszönhetően mesterséges szívvel kell élnie). De ez a változás pillangóeffektusként egy alternatív univerzumot hoz létre, és megváltoztatja azt az embert, aki Picard lesz, felismertetve a múltbéli döntések fontosságát, legyenek azok jók, vagy rosszak. Az epizód lényegében Dickens „Karácsonyi ének”-ének vagy az „Az élet csodaszép” című film Star Trekes változata, amiben megismerhetjük Picard-t fiatal korában, megismerhetjük mi hajtja előre, és megmutatja, hogy negatív élményeink is hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb emberek legyünk.

8. The Offspring (3. évad, 16. rész. Írta: René Echevarria. Rendezte: Jonathan Frakes.)

Data pinókkiószerű kutatása az emberré válás útján a sorozat egyik visszatérő témája, több epizód is foglalkozik vele. Ott van például a 2. évadbeli „The Measure of a Man”, ahol egy tárgyalóteremben vitatkoznak arról, hogy Data embernek számít-e. A „The Offspring”-ben ugyanakkor az a szép, hogy nem csak beszél a kérdésről, hanem meg is mutatja. A meglepően vicces és ugyanakkor megható epizódban Data apja nyomdokaiba lép, és készít egy androidot: így „születik” meg a lánya. Számos vidám pillanatnak lehetünk tanúi, a dolgok azonban rosszra fordulnak, és Datának a veszteséggel is szembe kell néznie. A „The Offspring” remekül hozza azt, amitől a Star Trek igazán „Star Trek”: feltesz egy morálisan fontos kérdést, és aztán végignézi, hogy a kedvenc karaktereink hogy válaszolnak rá. És az epizód végén kevés szem marad szárazon. A rész Jonathan Frakes első rendezése, és René Echevarria tévés karrierjének beindítója (az ő neve sokszor fel fog még bukkani a toplistákon).

7. Unification I-II. (5. évad, 7-8. rész. Írta: Rick Berman, Michael Piller, Jeri Taylor. Rendezte: Les Landau, Cliff Bole.)

Más epizódokban is cameóztak karakterek az eredeti sorozatból, de talán ez a legemlékezetesebb.  Az Enterprise-t a Csillagflotta azzal bízza meg, nyomozzák ki, mit csinál a Spock a romulánok anyabolygóján, ezért Data és Picard romulánnak öltözve elvegyül a Romulus lakói között, hogy az eredeti Enterprise egykori elsőtisztjének jelenlegi „cowboy diplomata” módszereire magyarázatot találjon.  Rajongóknak ajándék ez az epizód: meglátogatjuk a korábban sosem látott Romulust, láthatjuk Data és Spock találkozását, és egy váratlan fordulattal Tasha Yar romulán lánya is felbukkan. De a mindenki által szeretett Leonard Nimoy jelentőségteljes szereplése az igazi hab a tortán, akinek jelenléte hihetetlenül erős a jeleneteiben, és Patrick Stewarttal közös dialógusai is lenyűgözőek. Nimoy eredetileg csak az ekkoriban bemutatott Star Trek VI.: A nem ismert tartomány reklámozására mondott igent a szereplésre, de a stáb kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és az egyik legemlékezetesebb TOS-TNG találkozást hozta össze a sorozat történetében.

6. The Inner Light (5. évad, 25. rész. Írta: Morgan Grendel, Peter Allan Fields. Rendezte: Peter Lauritson.)

Picard eszméletét veszti, amikor eltalálja egy űrben talált ismeretlen szonda energiasugara. Másnap egy kisfaluban ébred fel, egy lassan haldokló bolygón, ahol eleinte bolondnak nézik, mert azt képzeli, hogy ő valamiféle csillaghajó kapitány. De végül szemtanúi leszünk, hogy (egy 45 perces epizódban!) leél egy életet, megöregszik, gyerekei és unokái lesznek, és élete utolsó óráiban (és a TNG történetének egyik legszívbemarkolóbb befejezésében) rádöbben, hogy ez az egész csak az űrszonda illúziója, és valójában csak pár perc telt el. Patrick Stewart élete alakítását hozza ebben az epizódban, aminek írója Hugó-díjat kapott, és a részt Emmyre is jelölték. Mindenképpen megemlítendő még Jay Chattaway csodálatos filmzenéje is, ami jelentősen hozzájárul az epizód hangulatához.

5. Qpid (4. évad, 20. rész. Írta: Randee Russell, Ira Steven Behr. Rendezte: Cliff Bole.)

Persze a Star Trek TNG összes epizódja nem mind kőkemény dráma, számos könnyed momentumnak lehetünk tanúi, a legvidámabb epizód azonban kétségkívül ez. Picard egy korábbi epizódban megismert barátnője, Vash érkezik a hajóra, és csodálkozva tapasztalja, hogy Picard kissé diszkréten kezelte a kapcsolatukat (azaz senki nem tud róla). A kettejük között kialakuló feszültségre felfigyel az épp a fedélzetre látogató Q, aki elhatározza, hogy „segít”: és az egész legénységet visszaröpíti… a Sherwoodi erdőbe! Picardból lesz Robin Hood, akinek meg kell mentenie az ezúttal legkevésbé sem gyámoltalan Mariont a gonosz városbíró fogságából. Így hát Robin és a megszokottnál jóval szedett-vedettebb bandája harcba indul, hogy kiszabadítsák a főhős szíve hölgyét. Az űrhajókra és fézerekre számító nézők pedig igazi kardforgatós kalandok részesei lehetnek, amiben az Enterprise legénysége kétségbeesetten próbál helytállni egy számukra teljesen idegen világban, számos kacagtató pillanatot okozva ezzel. Az már csak a helyzet iróniája, hogy a színészek között egyedül Marina Sirtisnek és Gates McFaddennek volt gyakorlata vívásban, de csak a férfiakat engedték kardozni, nekik viszont palacsintasütőket kellett használniuk...

4. Darmok (5. évad, 2. rész. Írta: Phillip LaZebnik, Joe Menosky. Rendezte: Winrich Kolbe.)

Picard kapitány egy rejtélyes bolygón reked, ahol arra kényszerül, hogy összedolgozzon egy idegen lénnyel, ha túl akarják élni egy halálos szörny támadását. Azonban a közös munka kissé problematikusnak bizonyul: ugyanis ez az idegen faj csak egy különösen komplex nyelvet beszél, ami történeteken és metaforákon alapul. Ezt az epizódot szoktam ajánlani azoknak, akik csak most kezdtek érdeklődni a Star Trek iránt, mert bemutatja, miről is szól a Trek valójában: idegen életformák és a velük való kommunikáció kutatásáról, békés viszonyban maradni akkor is, ha épp nem túl jók az esélyek, és arról, hogy milyen fontos lehet a csapatmunka egy krízishelyzet megoldásában. A Darmok megmutatja azt is, hogy két teljesen eltérő kultúra között is lehet hidat építeni, még akkor is, ha eleinte úgy tűnik, súlyos kommunikációs problémák állnak ennek útjában.

3. The Best of Both Worlds I-II. (3. évad, 26. rész és 4. évad, 1.rész. Írta: Michael Piller. Rendezte: Cliff Bole.)

A félelmetes kibernetikus faj, a Borg támadást indít a Föderáció ellen, amit még maga Picard kapitány sem tud megállítani: a Borg elrabolja és asszimilálja őt Locutussá, a Borg Kollektíva vezetőjévé. Riker kénytelen előlépni kapitánnyá, és lehetséges, hogy Picardot is meg kell ölnie, ha meg akarja menteni az emberiséget... Ezzel az epizóddal a TNG végleg megmutatta, hogy helye van a popkultúrában, és az eredeti sorozatnak is méltó követője lehet. Akkoriban szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy főszereplővel ilyen súlyos dolgok történjenek, hogy ennyire veszélybe kerüljön. Bár a legnagyobb akciójelenetet (a csatát Wolf 359-nél) nem láthatjuk, az epizódban így is van annyi feszültség és izgalom, ami a mai napig a székéhez szögezi a nézőt. A Borg sosem volt ennél ridegebb, és kegyetlenebb fenyegetés, mint ebben a részben.  Az epizód nem várt pszichológiai összetettséget is biztosított Picard karakterének, amire több későbbi epizód (mint például a rögtön utána következő „Family”), illetve a Star Trek: First Contact című film is támaszkodott később (utóbbit a legerősebb TNG-filmnek tartják azóta is).

2. Yesterday’s Enterprise (3. évad, 15. rész. Írta: Trent Christopher Ganino & Eric A. Stillwell, Ira Steven Behr & Richard Manning & Hans Beimler & Ronald D. Moore. Rendezte: David Carson)

Egyike a legnagyobb scifi történeteknek, amit valaha elmeséltek tévében.  Egy téridőszakadás miatt megváltozik a realitás, és az Enterprise egy hadihajóvá válik egy valóságban, amiben a Föderáció hadban áll a Klingon Birodalommal. Egyedül Guinan érzi, hogy nincs rendben valami. Egy nagyon erős morális dilemmának is szemtanúi lehetünk: Picard visszaküldje az interdimenzionális utazókat a saját idejükbe (és a biztos halálba), hogy megváltoztassanak egy történelmi incidenst, vagy tartsa őket magánál, remélve, hogy a háborúban a klingonokkal ez nekik kedvez majd?  Az Enterprise-C legénységének önfeláldozó döntése csak még drámaibb lesz, amikor Tasha Yar is csatlakozik hozzájuk, akinek halála az első évadban olyan értelmetlen volt, itt viszont lenyűgözően hősiesen búcsúzik. Vagy lehet, hogy mégsem... hiszen a csavaros forgatókönyvnek köszönhetően az Enterprise legénysége a későbbi részekben egy újabb nemezissel gazdagodik majd.

1. All Good Things… (7. évad, 25-26. rész, sorozatfinálé. Írta: Ronald D. Moore & Brannon Braga. Rendezte: Winrich Kolbe.)

Minden idők egyik legjobb tévés sorozatfináléjában a múlt, a jelen, és a jövő keveredik, amikor Picard három különböző időperiódus között ugrál: az első, a Farpointos küldetés, a jelen, és 25 évnyire a jövő között, ahol már egy csomó változás következett be kedvenc karaktereink életében. Mindennek a tetejében felbukkan a nagyhatalmú Q is, aki felfedi, hogy minden, ami eddig történt, ehhez a pillanathoz vezetett.  7 évnyi kalandot összefoglalni nem egyszerű feladat, de Moore és Braga, az epizód írói (akik közben fél kézzel már az első TNG-film scriptjét írták) összehozzák, és megadják mindazt a scifi jóságot, amit a sorozat hű rajongói már megszoktak, plusz látványos akciókat, és ami a legfontosabb: szívet.

Kimaradt kedvenc epizódod a listából? Van epizód, aminek helye lenne a Top10-ben? Írd meg kommentben!